2015. december 23., szerda

Chapter 12.*

"Drága olvasók!
Rettentően szégyenlem magam, amiért csak most írtam meg a következő részt. Már eltelt több, mint 1 év, de remélem nem haragszotok nagyon és szívesen olvassátok ezt is. :)) 
Ölel,
R. xx"

Az esküvő további részében is jól szórakoztunk. Hülyéskedtünk a srácokkal és Mike-kal rengeteget beszélgettünk. Nagyon csodálom azt a fiút. Elmesélte, hogy gimis korában az első sulijából kirúgták, mert elég csúnyán összeverekedett egy felsőbb éves sráccal. Annak a fiúnak agyrázkódása lett. Mike még neki is kemény diónak bizonyult, pedig a barátom szerint a srác egy kigyúrt állat volt.
A második sulija pedig vallásos volt, de ettől eltekintve jól érezte ott magát. Jobban tanult és a barátai is normálisabbak voltak.
Hajnalban már mindenki teljesen kész volt. Zacky és Johnny egymást támogatva ugráltak. A háttérben Misfits szólt.
Mi Mikekal egy kis tó mellett ültünk egy padon. Nem csináltunk semmi mást csak egymás szemét néztük és elvesztünk a másik tekintetében. Percek vagy talán órák teltek el így. Egyszer csak Mike megfogta a kezemet, majd közelebb hajolt és megcsókolt. A csókja váratlanul ért, de hihetetlenül csodás volt. A háttérben egy másik zenekar játszott éppen egy lassú dalt.
Aztán bevezetett a táncoló párok közé, majd a kezét a derekam köré fonta, az én kezem pedig a vállán pihent, közben szorosan magához húzott, így teljesen egymáshoz voltunk simulva. Nyakamhoz préselte ajkait, és forró csókokat nyomott rá. Enyhe bizsergés futott végig rajtam, majd megragadtam az ingje gallérját és megszorítottam, arcomat a vállának nyomtam és mélyen beszívtam az illatot, ami a legédesebb volt számomra. Ahogy az öblítő és a parfüm illata keveredett, valami fenséges volt. Az arcomhoz hajolt és ajkai enyhén hozzányomódtak a bőrömhöz.
-Lucy...te vagy a legeslegszebb véletlen az életemben.
-Ezt én is mondhatnám. Nem gondoltam volna, amikor idejöttem. - mosolyogtam és őszintén hálás voltam annak, aki ezt összehozta nekem. -Nem bántad meg, hogy szakítottál Hayleyvel?
-Hé, figyelj, szép volt vele minden, de az utóbbi időben kezdett ellaposodni a dolog. Ő kiszemelte magának az öcsédet, ami nem volt túl jó érzés, de elfogadtam. Nem kényszerítettem soha senkit, hogy szeressen. - meredt a távolba, szemei enyhe csalódottságot kérdeztek, minek hatására akaratlanul is magamhoz öleltem a testét, amilyen erősen csak tudtam.
Amikor először megláttam őt a színpadon, még halvány fogalmam sem volt,hogy pont vele lesz közös a jövőm. Még ha nem is örökké, de egy huzamosabb ideig szerettem volna magam mellett tudni. Furcsa, hogy egy üvegezős parti hozott minket össze, ahol szinte mindenki illuminált állapotban volt. Nem a legromantikusabb szerelmi történet, de nekem megfelelt.
Oldalra fordítottam a fejem, ahol megpillantottam az édes kis párocskát. Dave szeméből sugárzott a gyűlölet, amit talán nekem,talán Mikenak szánt. Eszembe jutott, hogy a konfliktus a banda rovására megy, de nem óvodások már, képesek megoldani.

***

Később az egész csapatunk egybegyűlt, és indulni akartunk haza. Persze még a sofőrünk nem érkezett meg, így addig megbeszéltük, hogy amíg nem lesz meg mindenki, elfoglalhatjuk magunkat. Mike elment megkeresni Jimmyt, addig én leültem egy padkára. Gondoltam elszívok egy cigit. Nem dohányoztam rendszeresen, de volt, amikor kifejezetten jól esett a nikotin a szervezetemnek. Merengésemet megzavarta, hogy valaki leült mellém. Oldalra néztem, de igazán nem lepődtem meg, amikor Dave nézett vissza rám.
-Van egy cigid számomra? - kérdezte enyhe keserűséggel a hangjában. Elég megviseltnek látszott az arca. Odanyújtottam neki a dobozt, amiből kivett egy szálat és meggyújtotta.
-Mi bajod? - kérdeztem közönyösen, miközben előre meredtem. Nem az volt a helyzet, hogy nem szerettem, mert igenis vágytam arra, hogy újra együtt lehessek vele, de nem láttam értelmét.
-Hogy érted?
-Látom az arcodat. Elég nyúzottnak tűnsz. Vagy csak a sok alkohol zavart be? - fordítottam felé a fejem,mire halványan elmosolyodott.
-Látod Mitchellet? -bökött a szőke lány felé, aki elég szépen elszórakozott egy másik sráccal. Bólintottam. -Semmit nem változott. Gimiben én voltam az, akit annyiszor hülyíthetett, ahányszor akart, persze hivatalosan soha nem voltunk együtt, csak egy éjszakás kapcsolatom volt vele. Bár ő ezt többnek gondolta. Minden héten másik sráccal bújt ágyba. Jó csaj meg minden, de nekem nincs szükségem arra,hogy ezt csinálja.
-Szóval? - hangom nem változott. Próbáltam azt mutatni, hogy mennyire nem érdekel már az egész. Tudtam, hogy mi lesz Dave válasza.
-Szóval..Tudod szar érzés azt látni, hogy az a lány, akit annyira szeretek és odaadnám érte akár az életemet is, mással táncol, más kezét fogja, mást csókol. - motyogta. Szavai leperegtek rólam. Nem tudott már érdekelni az, hogy hogy sajnáltatja magát. Egyszerűen a gyomrom jött fel tőle.
-Figyelj. Hányszor kell még elmondanom, hogy ezt egyedül magadnak köszönheted. Nem nekem, nem Mikenak, csak egyedül magadnak. Ezt te rontottad el. - fújtam ki a füstöt,majd elnyomtam a cigit és felálltam és elindultam megkeresni a srácokat.
-Te könyörögtél azért, hogy próbáljuk meg együtt. Egy nap az rohadtul nem elég szerintem! - szólt utánam.
-Ugyan már Dave!Hülye voltam. Különlegesnek hittelek. Hiba volt. Rohadtul nem vagy különleges. Nem ismerlek. Tény, hogy iszonyat jól nézel ki és bármelyik másik lány a karjaidba vetné magát, amint meglát, sőt még a lábát is szétnyitná neked, de én nem. Válassz mást, engem pedig felejts el. Nem szeretnék többet erről beszélni. - emeltem fel a hangomat, amivel magunkra vontam a maradék ember figyelmét, de nem igazán érdekelt.
-Kérlek Lucy. Csak adj egy második esélyt.
-Nem, Dave. Az nem esély lenne, hanem szerelem, de én nem vagyok szerelmes beléd.
Ennél a mondatnál lehajtotta a fejét és nem szólt mást. Lehet,hogy baromság volt, de megsajnáltam, ezért leguggoltam hozzá.
-Ha akarod lehetünk barátok, de hagyjuk ezt a szerelem dolgot. Ahogy már mondtam igazad volt, különbözünk egymástól, legalábbis belülről. - fogtam meg a kezét, mire rám nézett. A szívem kihagyott egy ütemet és talán levegőt is elfelejtettem venni.
A szemei könnyesek voltak és nagyon bánatosak. Láttam, hogy őszintén megbánta a dolgot és tényleg szeretett volna újrakezdeni velem mindent. De nem gondoltam meg magam.
-Rendben. Elfogadom, de ígérd meg, hogy szólsz ha meggondoltad magadat. Én várni fogok rád. Mindig. - ölelt magához szorosan. Visszaöleltem és egy kő esett le a szívemről a megkönnyebbüléstől.

***

-Mike.
-Igen? Baj van? - fogta meg a kezemet. 
-Nem csak szerinted Dave most mit fog csinálni? Úgy értem rohadtul nem érdemli meg, hogy Mitchelle ezt csinálja vele. - néztem a sötét plafont.
-Ne törődj vele. Dave talpraesett fickó, a csajok imádják. Tuti hamarosan talál valakit magának. - ölelt át erősen. 
-De akkor is. Olyan elkeseredettnek tűnt. Aggódok érte. - sóhajtottam egy nagyot, de válasz már nem érkezett rá. Hamarosan halk hortyogást hallottam Mike felől. Elaludt. Elmosolyodtam és hozzábújtam. 

***

-Komolyan mondod? - csillant fel a szemem és a szívem majd kiugrott a helyéről. 
-Persze, már eleget tudsz ahhoz. Szóval hajrá! - adott egy puszit a számra Mike. 
Amikor az életem azon szakaszához értem, hogy azt csinálhattam, amit mindig is akartam, hihetetlenül boldog voltam.Legszívesebben mindenkinek elmondtam volna, kikürtöltem volna az egész világnak, hogy  végre tetoválhatok. 
-Én leszek az első. - állított elém Dave. 
-Rendben,foglalj helyet. - ő leült én pedig megrajzoltam azt a szörnyet, amit adott. Nem igazán tudtam, miért pont egy szörnyet akart, de nem kérdeztem. Egy kicsit úgy nézett ki, mint a Szellemirtók c. filmből az a kis zöld dolog. 
Lefertőtlenítettem a vállát, megtöröltem, ahogy tanultam Miketól. 
Rásimítottam a vállára a papírt, majd lehúztam. A körvonalak teljesen jól látszódtak. Alig vártam, hogy elkezdhessem. A tű berregve jelezte, hogy készen áll ő is. Belemártottam a fekete festékbe és elkezdtem csinálni. Hihetetlenül nagy mámor járta át minden porcikámat. Leírhatatlan érzés volt. 
-Szólj ha nagyon fáj, rendben? - mosolyogtam a srácra, aki nézte, ahogy dolgozok. 
-Csináld csak. Szólok ha valami nem oké. - kacsintott. Bólintottam és folytattam tovább.
Bő másfél órába telt, mire elkészültem az egésszel. Lefújtam, hogy ne fertőződjön el, aztán leragasztottam.
-Készen vagy. - álltam fel és Davere néztem. 
-Hűha. Innen jól néz ki. - nézte a vállát, miközben odavezettem a tükörhöz, ahol jobban szemügyre vette, majd hirtelen felém fordult és megölelt. 
-Lucy, ez rohadt jó lett! Köszönöm! 
-Igazán örülök, remélem máskor is jössz hozzám tetkót csináltatni. - adtam az arcára egy puszit, majd elnevettem magam. Igazán boldog voltam, hogy jól sikerült a legelső munkám, ezért gondoltam felhívom anyut és elújságolom neki a jó hírt. 
Tárcsáztam a számot, kicsöngött, de nem az történt, amire számítottam. 


To be continued...

2014. október 19., vasárnap

*Chapter 11.*

Már több,mint egy hónap eltelt,amióta Californiába költöztünk Andyvel. Szorgalmasan gyakorolok és már egészen jól megy a munka géppel is. Mike sokat segít,és próbál közeledni,de nem engedem. Daveről azóta nem hallottam,amióta összevesztünk. Tulajdonképpen egy bizonyos szinten igaza volt. Nem tartott semeddig a kapcsolatunk,mert ő is csak férfi. Vagyis egy seggfej. Mike és Hayley szakítottak,de úgy néz ki,hogy a lány összejött az öcsémmel. Sokat vannak együtt. Szeretik egymást. Andy leállt a drogokról. A legtöbb időmet Zackyvel,Jimmyvel és Johnnyval töltöm. Néha hozzánk csapódik Mike,de próbálom távol tartani magamat tőle. Nem azért,mert nem szimpatikus,csak belegondolok abba,hogy milyen érzés lenne Hayleynek,ha azt látná,hogy az exbarátja velem jár. Oké,hogy ott van neki Andy,de mégis rossz lehet.
Ugyanakkor jó hírem is van. Az egyik évfolyamtársam,Ben,akivel nagyon jóban vagyok,úgy gondolja,hogy megtalálta az igazit,így elveszi feleségül a barátnőjét. Meghívott engem és Andy-t is. A legjobb pedig,hogy azt szeretné,ha a Sevenfold zenélne az esküvőn. Szóval mindenki meg van hívva. Érdekes lesz,de nagyon örülök,hogy ő boldog. Aztán egy kis hiányérzetem is van. Nem vagyok benne biztos,de úgy érzem,hogy Dave hiányzik. Nyilván a srácok észrevették rajtam,így elég sok koncertre elvisznek,hogy addig se gondoljak a fiúra. Voltam Zacky-vel NOFX koncerten,ami hatalmas volt. Imádtam minden egyes pillanatát. A barátommal végig ugráltuk az egész eseményt. Johnny Misfits koncertre csalt el,ami szintén fantasztikus volt. Tomboltunk,de nem is akárhogyan. Jimmyvel inkább csak amolyan nyugalmasan éljük a napjainkat. Ő gitározik,mert ugye azt is tud,és énekelget nekem,miközben én csak rajzolgatok. Azért örülök,hogy ilyen emberek közé kerültem.
***
Elérkezett az esküvő napja. Izgatottan ébredtem Jimmy mellett,mivel előző éjszaka rosszat álmodtam és átmentem az ő szobájába,aztán ott ragadtam. Andy és Hayley már javában készülődött. A ruháim ki voltak készítve a fogasra. Egy piros térd fölöttig érő ruha,enyhe csipkével,valamint egy majdnem ugyanolyan hosszúságú fekete,aminek a vállánál egy rózsa volt. Először sikeresen megcsináltam a hajamat,majd a sminkemmel küszködtem egy keveset. Aztán következett a ruha és a cipő. Belenéztem a tükörbe és nagyon nem tetszett,amit látok,de nem érdekelt igazán. 
Jimmynél volt gyülekező,vagyis mindannyian onnan indulunk. Hallottam,hogy már elég sokan megérkeztek,így lesétáltam a lépcsőn. Az első ember,akit megpillantottam Dave volt. Olyan tökéleteset még soha nem láttam. Az öltöny és a nyakkendő nagyon jól állt rajta. De ahogyan lazán ledobta magát a kanapéra és a gitárját hangolta,elképesztően menő volt. Azt hiszem túl feltűnően néztem,mert Mike elég érdekes tekintettel ugrott be elém.
-Szia királylány! Nagyon csinos vagy ma! - ölelte át a derekamat. Közben a szememet nem tudtam levenni Dave-ről. Ő idő közben elnézett,egy pillanatra találkozott a tekintetünk,aztán elfordult.
-Köszönöm Mike. Te is nagyon..elegáns vagy. - mosolyogtam erőltetetten. Nem akartam,hogy észrevegyék,hogy még mindig kibaszottul fáj belül,hogy Dave nincs velem. A következő pillanatban Zacky elhívta Mike-ot beszélgetni,így nekem lehetőségem nyílt arra,hogy beszélgessek Dave-vel. Remegő lábakkal közeledtem felé.A gyomrom mák méretűre zsugorodott és elfogott a rosszullét,de erős maradtam. Amikor már ott álltam a kanapénál,szólásra nyitottam a száma,de a fülemet megütötte az a hang,amit soha nem akartam már hallani. Mitchelle jött be az ajtón és egyenesen Dave felé vette az irányt. Rám sem nézett,csak belevágódott a srác ölébe,majd átkarolta a nyakát és a szájára tapadt. A fiú előszeretettel karolta át a lány derekát és visszacsókolt. Úgy éreztem,menten elsüllyedek. A sírás fojtogatott,amikor kedves barátom,Jimmy mellém lépett és grimaszolva nézett a párocskára,majd rám.
-Ugye már nem szereted őt? - kérdezte vagy inkább csak remélte.
-Ugyan Jimmy. Dehogyis. - ahogy ezeket kimondtam,átöleltem a srácot és elkezdtek folyni a könnyek a szememből. Ő magához ölelt és elkezdte simogatni a hátamat. Pár perc után megnyugodtam és felnéztem Jimmyre.
-Ne sírj hercegnő. Gyere,bulizunk egy nagyot azon az esküvőn. Hajnalig táncolunk és nem engedem,hogy szomorú legyél. - adott egy puszit a fejemre,majd átölelte a vállamat és kimentünk a házból. Éreztem magamon Dave szúrós tekintetét,de nem érdekelt. Nem néztem vissza,inkább átöleltem Jimmy-t. 
***
-Szia Lucy! Úristen,de régen láttalak! Nagyon jól nézel ki!-ölelt meg Ben,majd megpörgetett a levegőben.
-Szia Ben! Te sem panaszkodhatsz!Ha nem lenne menyasszonyod,tuti rád nyomulnék!-nevettem el magamat. Tudni illik soha nem voltunk együtt,de mindig ilyenekkel viccelődtünk,ami sokaknak zavaros volt,de mi nem foglalkoztunk mások véleményével.
-Ohh,ő a barátod?-nézett a mellettem álldogáló srácra.
-Hát igazából csak barátok vagyunk,de ő a kísérőm és egyben a Sevenfold dobosa.-néztem büszke mosollyal Jimmyre.
-Helló Jimmy. Örülök,hogy elfogadtátok a meghívást. Lucy mondta,hogy nagyon jók vagytok. -fogtak kezet.
-Hát nagyon igyekszünk. -mosolygott Jimmy.
-Na és Andyvel mi újság? - fordult vissza felém Ben. Andy és Hayley pont abban a pillanatban érkeztek meg kézen fogva.
-Ezt kérdezd tőle. -paskoltam meg az öcsém vállát,majd elindultunk elfoglalni a helyünket. 
Az esküvő szabadtéri volt,egy erdős részen tartották. Kis fehér székek jelezték,hogy hová üljünk. A sors és Benék akarata úgy hozta,hogy Jimmy és Dave között ültem. Mikor odaértünk,addigra Dave elfoglalta a helyét,így én leültem mellé.Jimmy pedig a másik oldalamra,miközben fogta a kezemet. Megnyugtató érzés volt,tudni,hogy van mellettem valaki,aki megvéd és figyel rám. Na nem mintha nem tudnék vigyázni magamra.

Amikor felcsendült az esküvői zene,mindannyian felálltunk és mosolyogva néztük a menyasszonyt és az apukáját. Nagyon gyönyörű volt. Kislány koromban én is olyan gyönyörű ruhákról álmodtam,de mára ez szertefoszlott. Ne tessék félreérteni,soha nem akartam hercegnő meg ilyesfajta dolog lenni. Egyszerűen csak soha nem voltak szép ruháim. Igen,hiába dolgozott anyu több műszakban,amikor apu elment,csak kölcsönöket hagyott rá. Nem kevés pénzt kellet kifizetnie anyunak. Ezért nem is engedhettük meg magunknak azt,hogy mindenféle márkás és divatos ruháim legyenek. De sebaj. Majd talán egyszer nekem is lesz olyan szép ruhám.
Ahogy Ben ott állt és mosolygott menyasszonyára,jó érzésekkel töltött el. Mindig is szerettem Ben-t. Talán az egyik legjobb barátomnak tartottam. Csak idő közben elköltöztek és nem sűrűn találkoztunk. De így,hogy viszonylag elég közel lakunk egymáshoz,tudunk találkozni sűrűbben.
Samantha után két aranyos kislány sétált és szórták a rózsaszirmokat. Eléggé Hasonlított az egész jelenet a November Rain c. kliphez. Csak ennek nem tragédia a vége.
Jimmy rákulcsolta ujjait az enyéimre,majd lenézett rám és adott az orromra egy puszit. A hátam mögött meghallottam a világ legidegesítőbb hangját. Michelle nyávogva Dave füléhez hajolt és elkezdte mondani,hogy mennyire szereti meg egyéb nyalánkságok. Csak forgattam a szemeimet majd Jimmy-re néztem,aki mosolygott a reakciómon majd magához ölelt. Szinte égetett Dave pillantása,de nem érdekelt.

Az igenek kimondása után minden jelenlévő hangosan tapsolt és ujjongott. A pár kézen fogva elindult az autóhoz ami várta őket és ami a további események helyszínére vitte őket.
-Elmegyek az autóért. Mindjárt jövök. - mondja Jimmy,azzal ott hagyott. Én nem mozdultam,mert nem igazán ismertem a helyet. Pár percig ott álldogáltam,amikor valaki hirtelen megragadta a kezemet. Ahogy szembefordított magával,két barna szempár meredt rám. Köpni,nyelni nem tudtam a meglepettségtől.
-Miért csinálod ezt?-kérdezte rekedtes hangján,de suttogott.
-Mégis mit?-halkan beszéltem.
-Te nem Jimmy-t szereted. Miért kavarsz vele?-a szemei szikrákat szórtak.
-Na jó,figyelj! Tudtom szerint te a drága Michelle pasija vagy. Mi a franc közöd van ahhoz,hogy én kivel kavarok vagy kivel nem? Hm? Egyébként is,ha annyira tudni akarod,nincs Jimmy és köztem semmi barátságon kívül. - rántottam ki a karomat a szorításból,ami a monológom hatására engedett kicsit.
-Persze. Látom,hogy hogy nézel rá.
-Na jó,gyere! Miért érdekel téged annyira az,hogy éppen kivel járok vagy kivel nem? Te nagyon gyönyörűen ott hagytál. Sírtam miattad,igen. De rájöttem,hogy te sem vagy különleges. Ugyanolyan önző vagy,mint Ronnie. Sőt,talán te rosszabb! Szerettelek,és lehet,hogy még most is szeretlek legbelül,de én tiszteletben tartom azt,hogy barátnőd van. Bármennyire is bosszant ez a dolog. Én csak annyit kérek,hogy ne foglalkozz az én életemmel többé. Persze,nem kerülhetjük el egymást,mivel a zenekarod tagjai az én barátaim is. De csinálj úgy,mintha nem is ismernénk egymást. Foglalkozz a barátnőddel,élj veled boldogan! - ragadtam meg most én a karját és elsétáltam vele egy eldugottabb helyre.
-Az nehéz lesz. Csak adni akartam Michelle-nek egy esélyt,hátha megváltozott. De tévedtem. Minden nap rád gondolok. Szeretlek. Hiányzol. Akarlak. Kérlek. Egy esélyt adja nekem. - hajolt közel az arcomhoz. Kezei közé fogta az arcomat. 
-Dave...-elhalkult a hangom. Elhagyott az összes erőm. Elvesztem a tekintetében. A szája már nagyon közel volt az én számhoz,de az utolsó pillanatban elfordultam.
-Sajnálom,de nem lehet. Neked barátnőd van. Még akkor is ha nem szereted. Úgyhogy felejts  el. Áh,ott is jön Michelle! - emeltem fel a kezemet és integettem,mire a lány elindult Dave felé én pedig visszamentem,hogy várjam Jimmy-t.

A srácok készülődtek koncertet adni az ifjú párnak. Amíg ők összeszerelték a hangszereket,addig én néztem őket. Egyszer azonban feltűnt egy piros hajú lány,aki egyedül ücsörgött. Gondoltam odamegyek hozzá és barátkozok vele. Ne tessék félreérteni,nem vagyok olyan barátkozós típu. Soha nem is voltam. De ő olyan különlegesnek tűnt.
-Szia!-ültem le mellé.
-Hello. - köszönt halkan.
-Lucy vagyok.-nyújtottam a kezemet neki.
-Megan,de csak simán Meg. -fogadta el a kezemet.
-Na és Sam vagy Ben hívott meg? - érdeklődtem.
-Samantha. Osztálytársak voltunk. Ő volt az egyetlen,aki elfogadott.
-Ezt hogy érted? - kezdett tényleg érdekesnek bizonyulni a lány.
-A tanárok mindig azt mondták,hogy művészlélek vagyok,mert hülye kis rajzokkal foglalkoztam mindig. Szerettem volna tetováló lenni,de már nem reménykedek. - hajtotta le fejét.
-Ezt most komolyan mondod? Én azért jöttem LA-be,hogy tetováló lehessek. Van kedved velem együtt dolgozni? Van egy tuti kis helyünk,a Sevenfold meg ott próbál ugyanabban az épületben. - ajánlottam fel. A lány csak hatalmasra nyílt szemekkel nézett és úgy tűnt,hogy sírni fog,de ehelyett csak elmosolyodott és megölelt. Gondolom ez igent jelent.
-Nagyon szívesen Lucy!
Leírtam neki a címünket és a telefonszámomat. Nagyjából elmondtam neki,hogy kikkel fog majd együtt dolgozni. Hihetetlenül boldog volt,amit nagyon jó volt látni.

A srácok elkezdtek zenélni. Jó volt újra hallani a basszus és a dob összhangját. Az szólók pedig mámorosak voltak. Éppen egy lassú számot játszottak,amikor Ronnie odalépett hozzám és felkért táncolni. Na ugye azt tudni kell,hogy nem vagyok valami nagy táncbajnok,de elfogadtam a felkérést. Egyik kezével megfogta a kezemet,a másikkal pedig  derekamat ölelte át. Ő nagyon is jól táncolt,és sikerült felvennem a ritmust vele. Ő irányított. Végigtáncoltunk egy dalt,a következő ismét lassú volt. Ben felkért táncolni,addig Ronnie Samanthát kérte le.
-Ben,annyira örülök,hogy végre megtaláltad az igazit. - öleltem meg.
-Neked is ideje lenne már. Azzal a Jimmy-vel nagyon jól néznétek ki,remélem tudod.-villantott felém egy kacér mosolyt.
-Ugyan már Ben! Tényleg nem a fiúk miatt jöttem el idáig. Oké,az már más dolog,hogy részesei lettek az életemnek. Egy-kettő talán túlságosan is,de nem lenne időm egy kapcsolatra. Legalábbis most nem.
-Te mindig ezt mondod,pedig szerintem csupán csak erre van szükséged. Nem akarok rád erőltetni semmit,de láttam pár szempárt,akik  téged néztek. - sandított a színpad felé,ahol a srácok játszottak. Odafordítottam a fejemet és találkozott a tekintetem Mike-éval. Valamiért olyan érzés kerített hatalmába,ami eddig még nem. Legalábbis ha rá néztem. Akaratlanul is rámosolyogtam,mire ő intett Bennek. A srác állt a mikrofonhoz és Mike pedig felém tartott. Ahogy ideért,átölelt,erősen magához szorított. Viszonoztam az ölelését. Jó érzés volt. Abban a pillanatban nem érdekelt az,hogy Hayley mit gondol,nem érdekelt Dave,Michelle és senki. Csak Mike. Az illata elbódított,aztán amikor forró csókokkal illette a nyakamat,a fellegekben éreztem magamat. Végül kicsit elhúzódtam,ránéztem és az ajkaink lassan összeértek. Csupán egy puszira,de ennyivel nem elégedtünk meg. A pusziból csók lett. Hosszú,szenvedélyes. Szürreális volt az egész szituáció. Talán igaza volt Bennek.

to be continued...

2014. június 23., hétfő

*Chapter 10.*

A padlón aludtam,éreztem,hogy valaki átkarol. Nem tudtam ki lehet az,csak tippjeim voltak. Megfordultam,így szembekerültem a hálótársammal,aki nem volt más,mint az öcsém. A feje egy kisebb párnán volt,a szája kissé nyitva volt,utat adva a folyékony anyagnak,amit nyálnak nevezünk. Kibontottam magam Andy öleléséből,majd felültem a fekhelyemről. A fejem iszonyatosan fájt,és nem igazán emlékeztem az elmúlt éjszaka eseményeire. Abban a hitben voltam,hogy valaki biztosan ébren van már,és tud nekem segíteni az emlékezésben. Imbolyogva közelítettem meg a szobából kivezető ajtót. A gyomrom liftezett és őszintén bántam,hogy sokat ittam előző este. Eltántorogtam a lépcsőig,majd lassan lesétáltam rajta. A konyhában végül találkoztam Zackyvel,aki szintén ramaty állapotban volt.
-Jó reggelt. - köszöntöttem nyűgösen.
-Reggelt...- morogta.
-Figyelj,kérdezhetek valamit? - ültem föl mellé a bárszékre egy pohár vízzel a kezemben.
-Most is azt tetted... - nézett rám felvont szemöldökkel,de egy apró mosoly ott bujkált a szája sarkában.
-Szóval te tudsz valamit az előző estéről,hogy mi volt abban az üvegezésben? Mert én semmire nem emlékszem. - grimaszoltam,mert ismét hatalmas fejfájás gyötört.
-Mi? Komolyan nem emlékszel? Se Michelle-re és Valary-ra? A Mike-os dolog sem dereng? - szemei azt tükrözték,hogy tényleg meglepődött. Értetlenül néztem rá,mire megcsóválta a fejét.
-Nem,nem emlékszek semmire. Minden kiesett. És egyáltalán miért nem Dave mellett ébredtem? - itt Zacky üveges tekintettel maga elé meredt. Az arca elkomorodott.
-Szóval...azt sem tudod,hogy mi történt Dave és Michelle között,miután befejeztük a játékot? - kérdezte félve,de nem kellett megmagyaráznia. Abban a pillanatban Dave toppant be a konyhába egy szőke lány társaságában. A lány ölelgette a srácot,majd kicsit lábujjhegyre állt és megcsókolta. A szívem darabokra tört abban a pillanatban. Minden darabokra hullott. Az életem ott hevert előttem,romokban. Csak egy kérdés járt a fejemben: Miért?
-Á,jó reggelt! Sziasztok! Hogy aludtatok? - kurjantotta el magát vidáman Dave. Michelle olyan mosolyt küldött felém,amiben azt szándékozta közölni,hogy " Ő az enyém,szóval akár el is mehetsz innen". Nem tartottam fontosnak,hogy egy srác miatt nekiessek,de Dave nem csak egy srác volt,hanem A srác. Ahogy az említett fiú a szemembe nézett,a látószerveim megteltek könnyekkel. Hirtelen felpattantam,a gyors mozdulat miatt felborítottam a poharat,ami csilingelve tört össze,a tartalma pedig kiömlött. Én kirohantam a konyhából,egyenesen ki a házból az utcára. Ott leültem a ház előtti járdára és sírtam. A könnyeim olyan hevesen potyogtak,mint még soha. Nem akartam,hogy ilyet érezzek. Az álmaimat akartam valóra váltani,de egy idióta közbeszólt.Nemsokára egy kéz pihent a vállamon,majd egy meleg test ölelt át. Reménykedtem,hogy Dave lesz az,de kellemeset csalódtam.
-Akarod,hogy behúzzak neki egyet? - Zacky csillogó szemekkel nézett rám.
-Nem szükséges. - fordítottam el a fejem.
-Pedig megérdemelné. - ujjait ropogtatta,mire felnevettem.Zacky már a kezdetektől nagyon szimpatikus volt nekem és sokat jelentett az életemben. Mindig olyan aranyos és kedves volt. Volt,hogy csupán a mosolyával meg tudott nevettetni. Szóval többet jelentett nekem mindenkinél. És nem kell félreérteni a dolgot,nem voltam szerelmes. Legalábbis nem belé. Zacky sokkal több volt a szerelemnél. Ő egyben volt barát,testvér,lelki társ.
-Köszönöm Zacky. - néztem rá hálásan,mire csak elmosolyodott és leült mellém.
-Ugyan! Én mindig itt leszek neked,Lucy. - ölelte át a vállam és közelebb húzott magához. A fejemet a vállára döntöttem,és így ültünk ott hosszú ideig. Beszélgettünk vagy csak néztünk magunk elé és gondolkodtunk. Majd úgy gondoltuk,hogy visszamegyünk a házba. Hogy rossz ötlet volt-e azt nem mondom,mert igazából élveztem. Ahogy beértünk az fogadott,hogy Michelle Dave-vel veszekedik,Mike pedig Hayley-vel. Az utóbbi páros vitájába Andy is beleavatkozott,amit Mike annyira nem díjazott,úgyhogy félrelökte. Oda akartam menni,de akkor a szőke lány mondókája megállított.
-Mondd,miben különlegesebb ez a csaj tőlem? Éveket vártam rád,érted? Éveket! Alig vártam,hogy szakíts azzal a szerencsétlen Courtney barátnőddel,aki tisztára olyan volt,mint egy skizofrén. Többször beszélt magában,de neked ilyen kellett. Elfogadtam. Most meg itt van ez. Ez az álmokat kergető kis picsa,akinek fogalma sincs arról,hogy nem eshet minden a kezébe. Miért választottad őt? Őket? Miért különlegesek ezek az emberek? Ugyanazt csináljátok mindig. Idióta kis zenéket játszotok,de nem lesztek világsztárok. El fogtok veszni a süllyesztőben. Mert nem vagytok tehetségesek,se különlegesek. - mire befejezte ezt a monológot,mindenki elhalkult. Mike lenyugodott,felsegítette Andy-t,majd átölelte barátnője vállát. Jimmy hozzám és Zacky-hez jött,Ronnie megállt a lépcső tetején és hallgatott. Johnny és Valary pedig döbbenten hallgatták a lányt.
-Megmondom miben különböznek ezek az emberek az olyanoktól,mint te. Mike,aki talán a legerősebb a bandából és nem csak fizikai értelemben. Ő küzd az ellen,ami benne tombol és képes legyőzni. Hayley egy kulcs. Ő képes kinyitni azt a lakatot,ami Mike szívéhez vezet. Képes őt megnyugtatni. Andy-ből lehet,hogy nem nézed ki,de drogozott. Nem kicsit és nem gyengén. Nézd,eljött Californiába a nővérével és meg tudja állni,hogy ne menjen szerekért. Van benne annyi akarat,hogy letegye. Johnny csendes srác,de Valary pontosan tudja,hogy milyen igazából. A kiközösített ember,aki mindig csicskának volt jó. Ez történt a gimiben. De köztünk feloldódik,mert mi ugyanúgy tekintünk rá,mint bármelyikőnkre. Ronnie már megölhetett volna párszor. Nem egy lány barátkozott vele csak azért,hogy hozzám közelebb kerüljön. De ő mindig tűrte. Szóval azt is megértettem ha néha kaptam tőle. Az ő tűrőképessége legendás. És remélem,hogy egyszer találni fog egy lányt,aki szereti. Ott van Zacky,akiben nem hittek. Nem hitték,hogy zenész válhat belőle. Ott volt a sportösztöndíj,de ő mégsem a profiligát választotta,hanem a zenész karriert,és nézd meg. Ő a legjobb gitáros,akivel valaha találkoztam. Jimmy a legjobb barátom gimi óta. Ő valóban különleges,mert képes bármit megtenni azokért,akiket szeret. Lucy az álmainak él és valóra fogja váltani őket,mert itt vagyunk. Ezek az emberek mind támogatják őt. A választásom azért esett rá,mert ő az a lány,aki képes megadni azt,amit te soha nem fogsz. Szeret,és én is szeretem. Courtney-t pedig még egyszer ne merd a szádra venni. Ő csak egyedül volt. Mindaddig,amíg nem találkoztunk. Nem volt skizofrén,érted? - ez az elemzés mindenkit meghatott. Legalábbis mindannyian mosolyogtunk. Jól estek a szavak.
-Pff...egy kibaszott nagy seggfej vagy,remélem tudod. - Michelle tenyere csattant Dave arcán,amit ő hősiesen viselt. A szőke lány felénk indult el,pontosabban Zacky felé. Karját átfonta a nyaka körül,lábujjhegyre állt és készült megcsókolni a srácot. Feszülten vártuk Zacky reakcióját.
-Bocs,de nem. Keress más idiótát. - fejtette le a lány karját a nyakáról majd odasétált Dave-hez. Michelle gyűlölettel teli szemekkel nézett rám.
-Elvetted tőlem. Őt is. - kezét ökölbe szorította,és csak annyit vettem észre,hogy a földön vagyok. Megütött. Nem számítottam rá,ezért teljesen pontosan talált el. Az orromból elkezdett folyni a vér,de nem ütöttem vissza,pedig legszívesebben azt tettem volna. Feltápászkodtam,majd a fürdőszoba felé vettem az irányt,hogy rendbe szedjem magam.
-Na mi az? Ennyire telik tőled? Vissza sem ütsz? Ez lenne az a lány,aki Dave-nek kell? Egy gyáva nyúl? - hergelt tovább,de nyugodt maradtam. Éreztem,hogy valaki besétál velem a fürdőbe. Jimmy volt. Ahogy ránéztem,a könnyek ismét elkezdtek potyogni a szememből.
-Miért történik ez? Azt gondoltam,hogy ha Californiába jövök,akkor meg fog változni az életem,erre ugyanolyan rossz,mint eddig. - kapaszkodtam bele a srác pólójába.
-Michelle irigy rád. Ne vedd komolyan,amit mondott. - ölelt át,majd a mosdóhoz terelt,arcomról pedig lemosta a vörös foltokat.
-Köszönöm,hogy mellettem állsz. - suttogtam,miközben a szemébe néztem.
-Mi? Itt mindenki melletted áll! Mindenki szeret. - mutatott az ajtóra,ahol Mike,Hayley és Johnny nézett kíváncsian. Akaratlanul is elnevettem magam,majd megöleltem Jimmyt,azután pedig odaszaladtam a többiekhez. Mike felemelt,és a fülembe súgott.
-Remélem rémlik a tegnap. -  mondta,majd letette a földre. Szégyenlősen elmosolyodtam,mert akkor beugrott,hogy mi történt.
-Örökké emlékezni fogok rá.-öleltem meg,majd nyomtam egy puszit az arcára.Alighogy eltávolodtam tőle,egy kar fonódott a derekam köré. A nyakamon éreztem a meleg leheletet,és azt ahogy egy meleg test a hátamhoz simul. Hátrafordultam,és egy nagyon szép barna szempárral találtam szembe magam. Sötét haja kócosan meredt az ég felé,borostás arca pedig még ellenállhatatlanabbá tette. Ő volt az. A srác,aki miatt sírtam,aki már összetörte,de közben megdobbantotta a szívemet.
-Dave....Mit szeretnél? - húzódtam volna el tőle,de ő erősen magához húzott.
-Téged. Nézd,én nagyon sajnálom,ami történt. Michelle...el volt keseredve....és gondoltam nem baj ha.....-itt befejezte.A földet pásztázta,mintha valami nagyon érdekeset látott volna ott.
-Ha adsz neki egy újabb esélyt? Hidd el,hogy megértettem volna. Az előző este ferde volt. Mindenkinek. Elcsattantak pár csók,de ez nem jelenti azt,hogy utána el kell felejteni ha van valakid. - fakadtam ki. Legszívesebben megpofoztam volna,de nem akartam túlságosan megharagítani. Fogtam magam és felmentem az emeletre a ruháimért,amik ott maradtak. Léptek követtek. Tudtam,hogy ő az,tudtam,hogy mit szeretne,a tette mégis váratlanul ért. Hirtelen megfogta a karomat,maga felé fordított,és ledöntött az ágyra. Fölém térdelt. Karjait úgy tette le,hogy ne tudjak elmenekülni. Nem mintha akartam volna. Egyenesen a szemembe nézett,olyan tekintettel,ami teljesen megbabonázott. Nem tudtam mozdulni csak fürkésztem az arcot,ami elém tárult.
-Szeretlek,érted? Nem tudom elképzelni nélküled a jövőmet. - arca egyre közelebb került az enyémhez.
-Dave....figyelj...nem hiszem.....-kezdtem volna visszautasítani a srácot,bármennyire is fájt,de egy hang megzavart.
-Bocs,nem akarok zavarni,de megint el fogunk késni a próbáról Dave. Ez az első,amit Jimmyvel próbálunk. Légyszíves siess. - jelent meg Zacky az ajtóban,és miközben beszélt,rám nézett néha. Amikor befejezte a mondandóját elment és Dave újra nekem szegezte pillantását.
-Gondold át. Estére kérem a válaszodat. Ja és nyugodtan cuccoljatok át ide,Jimmynek szüksége van lakótársakra. - hajolt le hozzám,és adott a számra egy puszit. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyszerre éreztem gyűlöletet és ellenállhatatlan imádatot Dave iránt. Mire feleszméltem az extázisból,a srác már nem volt a szobában. Felvettem a pulóveremet a földről és a derekamra kötöttem,ugyanis a nap elég melegen sütött és nem volt szükség pulcsira. Elindultam lefelé az emeletről picit sietősen,hogy még elcsípjem Jimmy-t,az odaköltözéssel kapcsolatban. A padló rendkívül érdekesnek tűnt akkor számomra,ugyanis fel sem emeltem a tekintetemet róla,ezért nem vettem észre,hogy valaki áll előttem. Sikeresen nekimentem. 
-Bocs,ne haragudj. Nem figyeltem. - néztem fel,és egy hatalmas mosoly fogadott.
-Ugyan,semmi baj. Csak azt akartam kérdezni,hogy eljössz megnézni a próbát? - olyan közel volt hozzám,hogy automatikusan hátráltam két lépést.
-Nagyon jó lenne,de nekem át kell cuccolnom ide. Dave szerint Jimmy megengedi,hogy lakjunk itt. Még vele is beszélnem kell,szóval ha nem haragszol megkeresném. - mentem volna le a lépcsőn,de ő elém állt és magához húzott. Orrát az enyémnek nyomta és mélyen a szemembe nézett.
-Szükségem van rád Lucy. - mondta,miközben a száját az enyémnek nyomta. Nyelve utat tört a számba és kereste a párját. Nem viszonoztam a gesztust. 
-Mike,állj le! Neked van barátnőd,méghozzá nagyon is szép,okos és pont hozzád való. Nekem pedig ott van Dave. - toltam el magamtól és leszaladtam a lépcsőn. Jimmy éppen akkor lépett ki az ajtón,ezért elkezdtem szaladni. 
-Jimmy! Várj meg! - ő megfordult és gyönyörű kék szemeivel rám nézett. A magasságkülönbség miatt eléggé fel kellett néznem rá,ezért a nap belesütött a szemembe így hunyorogva kezdtem el a mondandómat.
-Dave említette,hogy lakótársakat szeretnél,és hogy Andy és én jöhetünk ide. Szóval hogy akkor ma átcuccolnánk ide. - sűrűn pislogtam,mert a nap nagyon zavarta a szememet.
-Persze,hogy itt lakhattok! És majd Ronnie és Andy elintézik az átköltözést. Te gyere velünk a próbára. - kacsintott rám,majd megfogta a kezem. Feszengve éreztem magam Dave és Mike társaságában,ezért inkább a többi három srác társaságát kerestem. A próbán feltűnt,hogy Hayley egyedül ücsörög az egyik kanapén. A térdét az álláig húzta,és néha a szemét törölgette. Abbahagytam a srácok nézését és leültem a narancssárga hajú lány mellé.
-Hayley..mi a baj? - tettem a vállára a kezemet.
-Hát te nem is hallottad? - nézett rám döbbenten. Az utolsó dolog lett volna,hogy azt gondoljam,ami valójában történt vele. A hír teljesen lesokkolt. 



2014. május 10., szombat

*Chapter 9.*

+ 18 !!
•••LUCY•••

Nem tudtam,hogy Jimmy tulajdonképpen miről is akart velem beszélni,hiszen semmi olyan dolog nem volt,legalábbis nem tudtam róla,amit a többiek előtt ne mondhatott volna el.
-Lucy,én nem akarlak megbántani,se megijeszteni,de el kell mondanom valamit.- na ez már alapból rosszul kezdődött.Mi lehet olyan fontos,amit mások előtt nem mer elmondani? De ahogy nézett rám,azokkal a tündöklő kék szemekkel.Nem igazán tudtam ellenállni nekik.De hát melyik lány tudott volna?
-Mondd csak! Hallgatlak.- mosolyogtam rá mit sem sejtve.
-Szóval...te mindenkivel olyan kedves vagy. Még azzal a Ronnie gyerekkel is,pedig hallottam a történetet.De amit mondani szeretnék..szóval nagyon tetszel nekem,és tudom,hogy Dave a barátod,de szeretném ha velem is lenne olyan jó a kapcsolatod,mint vele.-támasztotta két kezét a falnak,miközben még mindig a szemembe nézett. A mosoly lehervadt az arcomról.
-Jimmy...tudod...te is igazán rendes srác vagy,és nagyon örülök,hogy mi ketten találkoztunk,de nem tudlak úgy szeretni,mint Dave-et. Téged csak barátként. Benne van valami,ami már az első találkozásnál megfogott.Ő olyan különleges. Persze te is az vagy,igazi egyéniség,de Dave más. Szóval ne haragudj,hogy ezt mondom,de én nem szeretlek viszont.-simítottam meg az arcát.
-Értem. És van rá esély,hogy megszeress?-szemében a bánat és a csalódottság vegyült.
-Talán.-magam sem hittel el,hogy ezt mondom,de a válaszom hallatán Jimmy arckifejezése megváltozott. Újra remény csillant meg a szemeiben.
-Köszönöm Lucy! Mindent meg fogok tenni,hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz. - mielőtt reagálhattam volna,a srác ajkai már az enyémekre tapadtak.Mindössze egy gyors csókot lopott tőlem,de nem volt kellemetlen.
-Hű! Ez aztán gyors volt.-nevettem el magam kissé kínosan.
-Nem akartam lebukni.De legközelebb lassabban csinálom,ha úgy jobban szereted.-mosolygott,majd a lefelé vezető lépcső felé vette az irányt,ugyanis a többiek türelmetlenül vártak ránk. Mielőtt elindult volna a lépcsőn,gyorsan utolértem és megelőztem. Leszaladtam a lépcsőn,így gyorsan leértem többiekhez,akik kíváncsian nézték,ahogy Dave mellé huppanok,és egy puszit nyomok a szája sarkába.
-Hol voltatok?-kérdezte Dave.
-Csak beszélgettünk. - mosolyogtam rá őszintén.
-Akarod mondani BASZélgettetek.- nevetett Andy.
-Humor Harold,add ide azt a Jack Daniel's-et. Ne csak te igyál. . - nyúltam az üveg felé,majd amikor az öcsém lepasszolta,a számhoz emeltem,és meghúztam.
-Csak óvatosan kisasszony! A végén még megárt.-nevetett Zacky.A jobb oldalán ült egy szőke lány,akire nem emlékeztem,hogy ezelőtt is velünk lett volna.Ezért érdekesen néztem rá.
-Ő ki? - böktem a lány felé.
-Ne haragudj,nem is mutatkoztam be,Michelle DiBendetto vagyok. Zacky egyik barátja.-nyújtotta felém a kezét mosolyogva.
-Szia! Lucy Mayers,Dave barátnője.-fogadtam el a felém nyújtott kezet. Michelle arcára döbbenet ült,majd dühösen Dave-re nézett.Nem igazán értettem a reakcióját,de nem foglalkoztam vele.
-Én pedig Valary vagyok.Michelle ikertestvére és Johnny barátnője.-rázta meg a kezemet egy fekete hajú lány,aki megszólalásig hasonlított Michelle-re. Hát persze,hiszen ikrek.
-Oké csajok,most pedig játsszunk hét perc a Mennyországban-t!Mindenki benne van? -nézett szét Mike,majd az üveget odagurította Michelle-nek,aki pörgetett. Az üveg szája Ronnie felé nézett,aki mosolyogva felállt,és elindult a szőke lány társaságában a gardróbszekrény felé. A lány még egyszer hátranézett és gúnyos mosolyra húzódott a szája,amit azt hiszem a mellettem ülő Dave-nek szánt.
-Ez mi volt? - néztem a páromra,aki csak mosolygott.
-Ez? Csak az egyik lány,aki a gimi óta belém van esve. Mindent megtett,hogy elszakítson Courtneytől,és valószínűleg most ezt fogja tenni veled is. De ne hidd el,amiket mondd. Maximum akkor,ha Valary is megerősíti az állítását,de olyanra még nem igazán volt példa. De jelen pillanatban Zackyt szemelte ki magának. Azt gondolja,hogy ezzel majd közelebb kerül hozzám. A baj csak az,hogy már lekéste a barátnő szerepet. Azt betöltötte valaki más.- mosolygott rám,majd megcsókolt.
-De Dave,ez nagyon hosszú idő. Elég kitartó.Egy esélyt sem adtál neki soha? - néztem kicsit érdekesen. Igazából rosszul éreztem magam,amiatt,hogy Michelle már évek óta küzd Dave szerelméért,de soha nem sikerült neki. Nekem pedig szinte egy nap alatt összejött.
-Ugyan már Lucy! Persze,hogy adtam. Eleinte még én is érdeklődtem iránta,mert ugyanazokat a zenéket szerette,mint én. Sokáig együtt jártunk koncertekre,de kiderült,hogy a hátam mögött minden útba eső sráccal enyelgett. Nem fájt,mert nem szerettem. De elég közel álltunk egymáshoz,és érdekesnek találtam,hogy akkor mégis mi a francért hiteget engem ha nem is én kellek neki. - ivott bele a sörébe,miközben Zacky arckifejezését nézte,ami láthatólag eléggé össze volt zavarva a hangok miatt,amik a szekrényből jöttek. Jó,szerintem mindenki tudja,hogy mi volt odabent. Nem kell részleteznem.
-Én értem,de mi van ha azóta megváltozott? Mi van ha már teljesen komolyan gondolja a dolgot? - csóváltam a fejem értetlenül,hiszen azóta már sok idő eltelt. Annyi idő alatt simán megváltozhatott.
-Azt nem hinném. -nevetett fel,mikor a két jómadár kijött a szekrényből. Michelle a haját igazgatta,Ronnie pedig a sliccét húzta föl. Onnantól nem volt kérdésem Dave felé. A következő páros Andy és Hayley volt. Mike szúrós szemekkel nézett az öcsémre,de ők úgy jöttek ki,ahogy bementek,úgy is jöttek ki. Andy valami kretén viccet mesélt a lánynak,aki önfeledten nevetett a poénon. Egészen aranyosak lettek volna együtt. Persze csak addig,amíg Mike laposra nem veri a kedves öcsémet. Természetesen nem hagytam volna,de mivel ez nem következett be,nem kellett cselekednem se nekem se Mike-nak. Mindeközben elég gyorsan fogytak az italok,és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Amikor Michelle felé állt az üveg szája,ijedten kaptam a szám elé a kezem. Dave pörgetett,így a szőke lánnyal kellett bemennie.Szívem szerint nem engedtem volna,de nem szóltam közbe,mert nem akartam elrontani a játékot. Így csak átültem Jimmy mellé és a vállára hajtottam a fejem. Kezdtem fáradt és részeg lenni. Egyre jobban háborgott a gyomrom a sok össze-vissza italtól,de amikor Jimmy elkezdte cirógatni a hátamat,rendbe jöttem.Semmi bajom nem volt. A téma itt átváltott a pornóról (?) a jövőre. Mike hatalmas lelkesedéssel mondta,hogy milyen jó lesz velem dolgoznia. Aztán a bandáról is esett pár szó. Egészen addig,amíg ki nem nyílt a szekrény ajtaja és Dave lépett ki rajta,karját átdobva Michelle vállán. Láthatólag nagyon jól elvoltak. Olyannyira,hogy a barátom még azt sem vette észre,hogy Jimmyhez vagyok bújva. Sőt ez még nem volt elég,a szőkeség Dave mellett foglalt helyet,aminek a srác kimondottan örült. Zackyvel értetlenül egymásra néztünk,majd elnevettük magunkat. Igazából a vicc az egészben az volt,hogy mind a kettőnket hitegettek,és ott cserben hagytak minket. A nevetésből az zökkentett ki,hogy Andy és Hayley megdöbbenten nézett rám,majd Mikera. Majd a többiek is. Először nem értettem,majd amikor megláttam az üveget a földön,ami felém mutat,aztán Mike kezét,minden világos lett.
-Lucy,egy kis darab a Mennyből? Csupán hét perc.- mosolygott. Ekkor már Davenek is feltűnt,hogy ott vagyok,és komoly tekintettel nézett minket. A szemeivel szinte meg tudta volna ölni az énekest. Ahogy végignéztem a társaságon,mindenki totál meg volt fagyva. Egyedül Michelle mosolygott gúnyosan. Erre a mosolyra ökölbe szorítottam a kezemet,majd felálltam,megszorítottam Mike kezét,majd nagy léptekkel haladtam a már jól ismert helyiség felé. Bezártuk az ajtót,majd a velem szemben álló srácra néztem.
-Akkor? Beszélgetünk vagy játszunk is? - vette le a pólóját,így megcsodálhattam a hasán és a mellkasán lévő tetoválásokat.
-Ööö..játszunk! Persze,hogy játszunk,hiszen az a lényeg! - mosolyodtam el,majd lehúztam a Sevenfoldos pulcsi cipzárját.
-Meddig menjünk el? - vigyorgott kajánul.
-Ameddig csak lehet! - bújtattam ki a kezemet a pulóverből,majd a pólómat is lehámoztam magamról.
-Hű! Nem tudtam,hogy ennyi tetkód van! -simított végig Mike a hasamon.
-Hát pedig de.Tetszenek? - bújtam hozzá,majd kezemet felvezettem a tarkójáig.
-Az nem kifejezés!- dörmögte,majd közelebb hajolt,egészen addig,amíg a szánk össze nem ért,és heves csókolózásba kezdtünk. Igazából egyikünk sem volt tisztában azzal,hogy mit is csinálunk. A srác a nyakamat kezdte szívogatni,harapdálni. Lassan lefektetett a földre,majd fölém hajolt. Közben már nadrág egyikünkön sem volt. Kikapcsolta a melltartóm csatját,,majd elkezdte lefejteni rólam a bugyimat is. Én pedig beleakasztottam ujjaimat a bokszerébe,és lehúztam róla. A látvány miatt elpirultam kissé,majd mosolyogtam.
-Kibaszott jól nézel ki ruha nélkül. - suttogtam,mire ő elmosolyodott,majd a nadrágja zsebében kezdett kotorászni,míg végül megtalálta,amit keresett. Egy négyzet alakú kis papírt vett elő,majd a fogaival rutinosan kibontotta,és a kívánt testrészére húzta. Ismét fölém hajolt,a lábaimat pedig a dereka köré fontam. Óvatosan közelített,majd egyre beljebb,és beljebb haladt. Amikor teljesen bent volt,felsikoltottam,mire kuncogott kicsit.Először lassabban mozgott,majd egyre gyorsabban. A vállaiba kapaszkodtam,a körmeimet a bőrébe mélyesztettem. A homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Minden mozdulattal egyre közelebb kerültünk a Mennyország kapujához. Megfeszültek az izmaink,és mind a ketten egy nyögéssel nyugtáztuk a dolgot.
-Lucy...ez a dolog...maradjon titokban. Legalábbis addig,amíg van mind a kettőnknek párja. Azután bármikor megismételhetjük.-kacsintott,majd utoljára szenvedélyesen megcsókolt. Abban a pillanatban szóltak,hogy letelt a hét perc. Villámgyorsan felöltöztünk,rendbe hoztuk magunkat,és ugyanúgy,ahogy bementünk kézen fogva,ki is mentünk. Mike viccet mesélt,amin én nevettem,de amikor visszaértünk a többiekhez,levágódtam Jimmy mellé,és néztük egymást a többiekkel. Dave nem volt képes levenni rólam a szemét. Azt hiszem elégtem volna ha találkozik a tekintetünk. Hayley Mikehoz volt bújva. Bízott benne. Szegény. Bár igazából totál kábán ültünk ott. Ezután már csak arra emlékszem,hogy a hangfalakból üvölt a Megadeth. Aztán utána se kép..se hang. Reggel elég szokatlan helyen ébredtem,és nem az feküdte mellettem,akire számítottam.


to be continued...

*Chapter 8.*

•••LUCY•••

-De most komolyan srácok! Hová a fenébe megyünk? -fogtam Dave kezét erősen,nehogy elvesszek. Be volt kötve a szemem,a fiúk pedig a meglepetésemig nem engedték,hogy levegyem.Érdekes látvány lehettünk. Pár fullosan televarrt fickó,egy rikító narancssárga hajú lány,és egy másik,aki bekötött szemmel botorkál.Igazából nem érdekelt mások véleménye már akkor sem.
-Majd megtudod. Örülni fogsz.- mondta titokzatosan Zacky.
-De legalább azt mondjátok meg,hogy milyen jellegű meglepi. Egy kisállat? Vagy valami nevezetesség?-kapkodtam a fejem köztük,pedig azt sem tudtam,hogy ki merre van.
-Hallod? Nevezetesség? Majd nevezetes lesz idővel.-nevetett Mike.Sóhajtottam egyet,és tovább sétáltam. Egy viszonylag nyugodt,de forgalmas részen voltunk.
-Megérkeztüünk!- hallottam Hayley lelkes hangját. A szememről lekerült a kendő,és egy nagy téglaépület tárult elém.
-Ez mi?-néztem szét a srácokon,ahol ott volt Andy és Ronnie is,de mindenki csak mosolygott.
-Gyere beljebb!-ragadta meg Hayley a kezemet,és behúzott az ajtón. Egy hatalmas terembe toppantunk,ami tele volt hangszerekkel,erősítőkkel és egyéb zenei kellékekkel.
-Ez a próbatermünk,de nem ez a meglepetés.Menj beljebb.-utasított Johnny,de mielőtt átmehettem volna a másik terembe,Hayley rám parancsolt,hogy csukjam be a szemem. Engedelmeskedtem neki,és vártam a jelzésre,hogy elinduljak. Többen is elmentek mellettem,ketten meg is érintették a kezemet. Az egyik biztosan Dave volt,a másikat viszont gyanítom,hogy ki,de nem vagyok biztos benne.
-Gyere. Számolj el magadban tízig,aztán nyisd ki a szemed!-adta a "parancsot" a narancssárga hajú barátnőm. Megtettem amit mond,közben előre léptem pár lépést. Amikor kinyitottam a szemem a srácok egyszerre kiabálták,hogy "MEGLEPETÉÉÉS!" Körbenéztem a teremben,és egy tetoválószalonban találtam magam,tele eszközökkel,bútorokkal,díszekkel,gitárokkal,képekkel és gördeszkákkal.Az utóbbi három a falakt díszítette,amik vörösek voltak. Fekete bőrülések,egy recepciós pult és minden ami kell. Plusz még a felső sarkakban hangszórók. Gondolom ezek kapcsolatban állnak a próbateremmel.
-Srácok..ez gyönyörű!-ámuldoztam.
-Bizony! És itt fogsz dolgozni. Mike a főnököd,de mivel ő túlságosan el van foglalva a Sevenfold-dal,ezért te vezeted majd a szalon. Remélem örülsz.-mosolygott Zacky,olyan Zackysen.
-De...nekem?Komolyan?-kapkodtam értetlenül a fejemet közöttük.
-Persze Lucy! Hiszen megbízunk benned.-mondta Johnny jókedvűen.
-Miért? Miért bíztok meg bennem? Hiszen alig egy napja ismertek. És mi van ha egy pszichopata gyilkos vagyok,akinek bekattan valami az agyában,és legyilkol titeket?-csóváltam a fejem értetlenül. Andy itt a fejét fogta,és fájdalmasan csóválta.
-Nem nézel túl sok horrort,kedves Lucy? Mi megbízunk benned,mert Dave is ezt teszi,és ez nekünk elég.-mosolygott kedvesen Mike,ami nagyon jól esett.
-Akkor...nagyon szépen köszönöm! Ti vagytok a legjobbak!-tártam szét a karomat,amibe Mike egyből "belevetette" magát,és annyira megölelgetett,hogy alig kaptam levegőt. Ezután szaladt felém Hayley,akivel amolyan lányos ugrálás közepette ölelkeztünk. Zacky sétált felém,és megölelt,majd egy barackot nyomott a fejem búbjára. Johnny csak szolidan átkarolt,de éreztem,hogy szívesen teszi. Ezt követte Jimmy,aki fölemelt és jól megpörgetett a levegőben.
-Jimmy! Nee! Rosszul vagyok!-sikítottam,de közben nevettem is.Erre a srác letett a földre,és két puszit nyomott az arcomra,miközben fogta a kezem. A kézfogása ismerős volt. Túlságosan is. De nem gondolkodtam túl sokáig rajta,mert Andy előttem termett. Nem ölelt meg,de még csak meg sem puszilt. Mosolygott. Viszont abban a mosolyban minden benne volt,amit egy testvértől várhat az ember. Büszkeség,öröm,megkönnyebbülés,bizalom és szeretet. Őt követte Dave,aki Jimmyhez hasonlóan felemelt,de nem pörgetett,csak nézett rám. Közelebb hajoltam hozzá,de nem mertem megtenni. Nem csókoltam meg. Nem tudtam,hogy ő mit érez. Hogy ő is tényleg szerelmes-e annyira belém,mint én belé. Nem hagyta,hogy sokat agyaljak,mert cselekedett. Olyan szenvedélyesen csókolt meg,mint még soha senki. Minden kételyem elszállt. Csak visszacsókoltam,és mire abbahagytuk mindenki tapsolt vagy füttyögött. Jól esett a többiek reakciója. Egyedül egy ember állt ott tétlenül és zavartan. Ronnie. Ahogyan Dave letett a földre,odasétáltam az előbbi sráchoz és a szemébe néztem.
-Szóval..együtt vagytok?-kérdezte kínosan.
-Nagyon úgy néz ki...-mosolyodtam el szégyenlősen,de ő csak egy lenéző pillantással illetett.
-Akkor sok boldogságot,én leléptem. Csá!-indult volna kifelé,de én megragadtam a karjánál fogva.
-Hová mész? Azt mondtad,hogy te is mellettem leszel! Megígérted!-néztem rá boci szemekkel.
-Miért? Azért,hogy azt nézzem egész nap,hogy hogyan faljátok egymást? Kösz,nem kérek belőle!-rántotta ki szorításomból a karját.
-Kurvára ne kezdj drámázni,oké? Ha az elején nem cseszed el,nem mászol rám,akkor most rohadtul nem itt tartanánk. Lehet,hogy most téged ölelnélek,téged csókolnálak és irántad érezném azt,hogy te vagy a legjobb dolog,ami történt velem. De elbasztad. Az üldözési mániád miatt. Ronnie,fontos vagy nekem. Mint barát. Hidd el,hogy jelentesz nekem te is annyit,mint Dave. Csak kicsit máshogy. Tudom,hogy fáj,de el kell fogadnod. Te is hozzám tartozol. Hozzánk.-mutattam a kis csoportra,akik lélegzetvisszafojtva hallgatták a mi kis párbeszédünket.
-Lucy...én...-kezdett volna valamit mondani,de én félbeszakítottam.
-Kussolj. Nem akarom,hogy megszólalj. Ne mondj semmit,csak ölelj meg vagy menj el. Válassz. -magyaráztam kézzel. Ronnie hátrált,és elindult a kijárat felé. Óriási nyomást éreztem a mellkasomban. Mintha be akarná szakítani egy érzés. Fontos volt nekem Ronnie is. Akárcsak a többiek. Már éppen egy könnycsepp csordult le az arcomon,amikor a srác hirtelen visszafordult,és megölelt. Olyan hirtelen jött ez a reakció,hogy levegőt is elfelejtettem venni,majd amikor kapcsoltam,hogy mi is történik,magamhoz szorítottam őt.
-Ne haragudj rám Lucy! Melletted leszek mindig! Ha csak barátként is,de számíthatsz rám!-suttogta a fülembe,amit egy mosollyal nyugtáztam.
-Figyeljetek srácok! Hallgassuk meg Jimmy-t,és ha minden jól megy bevesszük a zenekarba. Azt mondta,hogy tud dobolni.-mondta Mike,ezzel megszakítva a meghitt pillanatunkat. A többiek mind rábólintottak,így átmentünk a másik helyiségbe. Jimmy beült a dobok mögé és elkezdett játszani.
***
-Wow! Jimmy! Ez fantasztikus volt! - ugráltam örömömben.
-Igen! Akkor haver,köszöntelek az Avenged Sevenfold-ban!-veregette vállba Mike a dobos srácot.
-Hű!Kösz! Megtisztelő!-mosolyodott el Jimmy.
-Rendben,akkor adnunk kéne egy istenkirály nevet a stúdiónak és a szalonnak is.-nézett körbe Mike.
-Az'istenkirály' Dave-nél,Zacky-nél és Andy-nél olyanokat jelentett,hogy 'Big Blue Bees' , Pink Pigs , Lucy & Mike's farm. Mike-kal ijedten egymásra néztünk a nevek hallatán,majd jött a két srác,akinek ötlete olyan jó volt,hogy összeraktuk,és így született meg a 'Black Roses'. Ronnie-nak és Jimmy-nek köszönhetően persze.
-Akkor megvan a név! Mit szólnátok,ha elmennénk egyikünkhöz,és ennek tiszteletére csapnánk egy bulit?-jutott eszébe Johnnynak a hirtelen ötlet.
-Oké! Hozzánk jöhettek,nagy a ház!-kacsintott Jimmy.
-Egyébként minek neked olyan nagy ház,amikor egyedül laksz benne? Miért nem keresel lakótársakat?-nézett a magas srácra Dave.
-Ha majd egyszer lesz esetleg családom,akkor nem kell majd házat venni,addig meg ilyen bulikra tökéletes!-vágta ki magát ügyesen a kérdés alól.
-Remélem azt tudjátok,hogy mi Lucy-vel nagyon kevesen leszünk. Kellene még pár munkatárs.-nézett szét a társaság tagjain Mike. Hayley,Ronnie és Jimmy feltett kezekkel hátráltak,míg a többiek csak maguk elé bámultak. Mike megismételte a szövegét,mire Dave és Andy is kapcsolt,így elsomfordáltak.
-Asszem' mi tudunk rajzolni. De döntsétek el ti.-vonta meg a vállát Zacky.
-Juuj! Rendezhetnénk egy olyan versenyt,hogy ti négyen kaptok egy szót vagy egy kifejezést,és arról kell rajzolnotok ami eszetekbe jut,aztán mi leszünk a bírók és eldöntjük,hogy kié lett a legjobb. -Hayley túlságosan is beleélte magát,így ha akartunk volna sem tudtunk volna nemet mondani neki. Csak egymásra néztünk a fiúkkal és mosolyogva bólintottunk a javaslatra.
***
-Oké,akkor húzzatok egy kártyalapot.Mindegyikre van írva egy kifejezés. De nem mutathatjátok meg egymásnak.A lapot pedig tele kell rajzolnotok. Legalábbis nagy képeket csináljatok.-vázolta fel a kedves öcsém,hogy mi a feladat. A srácok megengedték,hogy én húzzak először,mondván "hölgyeké az elsőbbség". Udvarias társaság ez kérem szépen! Kihúztam az egyik kártyalapot,és tanulmányoztam,ami rá volt írva. Nem minden a külső.Mi a francot kezdjek ezzel? Mégis hogy rajzoljak ilyet? - kavarogtak a gondolatok a fejemben. Rengeteg kép beugrott,de egyiket sem találtam elég jónak. Aztán kitaláltam,hogy mit csinálok.
Nem ment időre a dolog,de egy bő másfél óra alatt mindannyian készen lettünk. Jimmy összeszedte a lapokat,és a többiekkel elvonult tanulmányozni a műveket. Mi addig a srácokkal kibeszéltük,hogy kinek milyen kifejezése volt,és hogy valósította meg. Mike a "tökéletes ember"-t kapta. Zacky a "rémálom" , Johnny pedig a "gyűlölet" szót.Éppen meséltük volna,hogy hogy képzeltük el ezeket a dolgokat,amikor jöttek a "bírák" és kiterítették a lapokat. Mike Batman-t rajzolta. Vagyis számára a szuperhős a tökéletes ember,és ahogyan ki vannak dolgozva az izomzatok rajta. Senki nem tudna rosszat mondani rá. Zacky Freddy-t rajzolta le a Rémálom az elm utcában című filmből. Ötletes és nagyon precíz. Johnny a gyűlölet szót egy egyszerű kapd be-val oldotta meg. Egyszerű,de ötletes. Én pedig..nos lerajzoltam a kaszást,amint egy lányt akar megcsókolni,jelezve ezzel,hogy nem minden a külső,és bizony azoknak is lehetnek érzései,akiből az ember nem nézné ki.
-Batman-re szavazok!-mondta Hayley mosolyogva. De véletlen.
-Igazából az a kapd be nagyon bejön!-Ronnie csak a térdére támaszkodva ült,tenyérbe ejtett arccal.
-Freddy! Imádom a filmet!-mutatott metál villát az ujjaival Dave.
-Öö...hát..igazából nekem a kaszás nagyon tetszik.-bökött a művem felé Jimmy. Jól esett,tényleg. Persze elég névtelenül ment az egész,mert csak a végén mondták el,hogy ki melyiket rajzolta,szóval meg is értem ha Dave másra szavazott. Elvégre nem olyan véres verseny volt ez. És Jimmy-t is értem,mert ezek szerint neki is elég sötét a belsője. Nem,ezt nem úgy értem,hogy teljes sötétség,nincsenek érzései vagy valami,de gondolom megviselte a húga halála és azóta zárkózottabb lehet. Legalábbis Dave mesélte,hogy Jimmy régen nagyon életvidám volt,mindenből kivette a részét,elsőként jelentkezett a legőrültebb dolgokba. Mindig nevetett,de ezt így nem igazán vettem észre. De végül is megértem,tényleg. Nekem is nagyon fájna,ha Andy lelépne vagy valami baja esne. De talán a társaságunk majd kitölti benne azt az űrt,amit Courtney hagyott benne. Talán.
-Rendben,nekem nagyon nagyon tetszik Freddy.- mosolygott Johnny.
-Batman. - mutatta a hüvelykujját Zacky.
-Kaszáááás!-kacsintott rám az énekes.
-Egyértelmű,Batman!- kontráztam,mire Mike erősen magához húzott és összeborzolta a hajam. Teljesen olyan,mintha a bátyám lenne. Hihetetlen,hogy ez a srác lesz a főnököm. Olyan,mint egy nagy gyerek. De ez teszi őt ilyen szeretni valóvá. 
-Akkor meg is van a mai nyertesünk,aki nem más,mint ....... Miike Shadooows! - jelentette ki ünnepélyesen Andy,majd Mike kezébe nyomott egy üveg Jack Daniel's-et. Az énekes elengedett,felállt,elfogadta Andytől az italt,kibontotta,majd meghúzta. Itt mindenki hangosan tapsolt,ujjongott. Miután elhalkultak,mindenki elkezdett beszélgetni vagy nevetni. Hayley Mike nyakába ugrott,ami miatt a srác elveszítette az egyensúlyát és a földre estek. Egy kézzel szorította magához barátnőjét,másik kezében az üveg Jack-et tartotta,ami csodával határos módon az eséstől nem tört össze,de még csak ki sem borult. Aranyosak voltak. Ahogy elnéztem őket,egy meleg testet éreztem a hátam mögött. Dave leült mögém és az ölébe húzott. Felé fordultam,de amint a tündöklő barna szemeibe néztem,teljesen elvesztem. Azok a szemek rengeteg dolgot elárultak,csak tudni kellett megfejteni a titkot. Dave boldog volt,de felfedeztem a tekintetében,hogy szomorú,hogy valami bántja. 
-Dave..mi a baj?- simítottam meg aggodalmasan az arcát. 
-Félek Lucy..attól,hogy elveszítelek..tudod..tényleg nagyon fontos vagy nekem,és úgy érzem,képes lennék leélni veled az egész életemet. De mi van akkor ha elrontok valamit? Ha megharagszol rám,és már soha többé nem leszünk együtt? Ha megutálsz?- csóválta a fejét zavartan,és igyekezett nem a szemembe nézni. Nem bírta volna. 
-Ne butáskodj már. Szeretlek,és nem haragszok meg rád. Soha. Te is ugyanolyan fontos vagy nekem,mint én neked. Téged nem lehet megutálni,te egy kész főnyeremény vagy. Amióta először láttalak azóta vágyom rád. Szóval igazán nem kell görcsölnöd ezen.-nyomtam egy apró puszit a szája sarkába,majd amikor elhúzódtam volna tőle,erősen magához húzott,és megcsókolt. Nagyon szenvedélyesen,vad volt,mégis kellemes. 
-Khm..ne haragudjatok..de elrabolhatnám egy pillanatra Lucy-t? - állt fölöttünk Jimmy enyhe pírral az arcán. Nyilván zavarban volt,a tevékenykedésünk láttán. Mi csak értetlenül néztünk rá,majd egymásra.
-Beszélnünk kell.-mondta,és azt hiszem egyre jobban zavarban volt.
-Rendben. Mindjárt jövök.-mosolyogtam a barátomra,és még utoljára megcsókoltam,majd elindultam Jimmyvel az emeletre.

Lucy,Mike,Zacky és Johnny rajza. 
to be continued...

2014. március 19., szerda

*Chapter 7.*

•••ANDY•••
Már kezdett világosodni,de nem tudtam elaludni. Aggódtam Lucy miatt. Féltettem őt Ronnie-tól vgy Dave-től. Másodpercenként bámultam a telefonom kijelzőjére,de soha nem a nővérem hívott. Csak a szüleim voltak. Pontosabban anyu. Steve-től kaptam egy agresszív sms-t,amiben leírta,hogy soha többé nem mehetünk vissza oda,és üzeni a nővéremnek,hogy reméli soha nem válik valóra az álma. Persze nagyon feldühített,de nem foglalkoztam vele. Már hívni akartam Lucy-t,amikor becsapódott az ajtó és szipogást hallottam. Felkeltem az ágyból,a kezemben a telefonomat szorongattam,majd kimentem a szobából és a hang irányába kezdtem el sétálni a sötétben. Kezemmel a falat tapogattam a villanykapcsoló után kutatva. Végül belebotlottam,megnyomtam,majd  egy kattanással felkapcsolódott. A szobát fényesség árasztotta el. Lucy az ajtónak dőlve,a földön ülve sírt. A fekete szemfestéke teljesen lefojt az arcán,könnyekkel vegyülve. Odasétáltam hozzá,leguggoltam és megsimítottam a vállát. Ő felpillantott rám,és amikor találkozott a tekintetünk,felemelkedett,majd megölelt. Én magamhoz szorítottam és egy puszit nyomtam a feje búbjára. Erősen szorított,a körmeit már szinte a hátamba vájta,de nem érdekelt. 
-Lucy,mi történt? Miért sírsz? Valaki bántott?-emeltem fel aggodalmasan a fejét. Ő csak megrázta,majd újra a mellkasomhoz bújt. 
-Dave bántott meg? - próbálkoztam újra,hátha. Erre nem reagált,csak nézett maga elé üveges tekintettel. -Szóval ő volt! Hol van az a rohadék?-mentem volna megkeresni Dave-t,de Lucy megfogta a kezemet.
-Andy...légyszi..ne..ő nem csinált semmit. Én értettem félre a dolgokat..-bukott előre a feje és újra keserves zokogásban tört ki.
-Akkor mégis miért sírsz? Ha találkozok vele,betöröm az orrát! Mit mondott? - kérdeztem feszülten.
-Nem mondott semmit,csak én képzeltem nagyokat! Miért nem érted meg?- förmedt rám. Itt már teljesen világos volt,hogy szerelmes Dave-be,aki talán visszautasította vagy talán már foglalt.
-Bocs. De elmesélnéd részletesen a dolgokat? Mert még mindig nem tudom,hogy hol a fenében voltál ilyen sokáig,aztán amikor hazajössz sírsz?!
-Andy,ígérd meg,hogy nem fogsz haragudni se rám,se Dave-re.-törölte meg a szemét és reménykedve rám nézett. Nem akartam neki olyat ígérni,amit majd ha úgy alakul nem tudok betartani,de muszáj voltam. Abban a pillanatban bármit megtettem volna,hogy ne legyen szomorú és elmondja végre,hogy mi történt.
-Lucy,a nővérem vagy. Ha akarnék sem tudnék haragudni rád,de az a Dave gyerek nem tudom,hogy mit csinált.Szóval majd meggondolom,hogy haragszok-e rá vagy sem. A szituációtól függ. - simítottam meg puha arcát,majd elmosolyodtam.Ez a gesztus jónak bizonyult,ugyanis Lucy szája sarkában megjelent egy halvány mosoly.
-Hazudtam neked Andy.Nem a tetoválógépért mentem,hanem Dave adott egy koncertjegyet,ami az ő koncertjükre szólt. Oda mentem el és ott voltam ilyen sokáig.Találkoztam egy másik sráccal is,és megismerkedtem a zenekar tagokkal,köztük Mike-kal is. Csodálatos fiúk,iszonyatosan tehetségesek és  nagyon kedvesek is. Egyszer találkoznod kell velük.-mesélte lelkesen,az arcán hatalmas mosoly virított,ahogy visszaemlékezett a srácokra. Jó volt őt boldognak látni.Azonban azt még mindig nem tudtam,hogy miért sírt,és tényleg nem akartam elrontani a kedvét,de muszáj volt megkérdeznem.
-És miért sírtál?
-Tudod...nem csak jó dolgok történtek velem...megtudtam pár dolgot Dave ex barátnőjéről. Szóval..a lány...meghalt. És ez annyira borzasztóan érintett. És hazafelé jövet beszélgettünk Dave-vel.Azt mondta,hogy nem áll készen egy újabb kapcsolatra.-a hangja elcsuklott,de nem voltam benne biztos,hogy azért,emire gondolok.
-Ezért potyogtak könnyek a szemedből? Szereted őt?-simítottam meg a karját,mire ő rám kapta a tekintetét.
-Jaj dehogyis! Hová gondolsz? Még hogy nekem tetszik Dave..micsoda..butaság.-elhalkult a hangja,majd a szemembe nézett és újra megindultak a könnyek a szeméből.Magamhoz öleltem és simogattam a haját,hátha attól megnyugszik,de ő csak zokogott és zokogott.

***

Valamivel később azon kaptam magam,hogy egy nyálas romantikus filmet nézünk,amiben meghal a főszereplő lány és a srác egyedül marad.Köztudott,hogy Lucy és én is utáltuk az ilyen filmeket.Valamiért soha nem kötött le. Untuk az egészet,és akkor sem volt ez másképp.
-Andy,most komolyan! Nem nézhetnénk valami értelmesebbet? Ez olyan szar,hogy az már hihetetlen!-dobta meg a tévé képernyőjét Lucy popcorn-nal. Addigra már felszívódtak a könnyei és ennek örültem a legjobban.
-Mit szeretnél nézni?-álltam fel,hogy új lemezt tegyek a lejátszóba.
-Tök nyolc,csak ne ilyen nyálas szarságok legyenek,mert rögtön elhányom magam.-fintorodott el,amin egyébként csodálkoztam,mert azelőtt még egy srác miatt sírt.Mindegy. Számomra örök rejtély marad a női gondolkodás.
-Akkor választhatsz. Horrorfilm vagy anime?
-Inkább horrorfilm. Abból is legyen mondjuk a Rémálom az Elm Utcában. Igen,az tökéletes lesz. Egyébként is kezdek álmos lenni.-takarózott be a pokróccal,ami a kanapén volt.
-Akkor ne itt aludj. Sokkal kényelmesebb az az ágy,ami a szobában van. Meg ez a kanapé amúgy is tök kicsi. - magyaráztam neki. Tudtam,hogy ő bármilyen szűk helyen képes elaludni,ha fáradt,de a kedvében akartam járni és azt tenni,amitől jó kedve lesz.
-Ugyan már Andy! Nekem ez tökéletes itt. De elkezdjük nézni a filmet vagy nem?-nézett rám unottan. Nem tudtam mit csinálni,ezért benyomtam a play gombot és a film elkezdődött.

***

Arra ébredtem,hogy valaki izomból veri a bejárati ajtót.Ahogy felálltam,a nyakam elzsibbadt,amiért elfeküdtem. Nem volt valami kellemes érzés. Már rég kivilágosodott és a filmünknek is vége lett,de Lucy úgy aludt,hogy ha egy harckocsi ment volna el mellette,akkor sem ébredt volna fel.Az ajtóhoz támolyogtam,lenyomtam a kilincset és kinyitottam.Egy magas srác állt velem szemben.A haja fekete volt,a szemei kékek és a teste tele volt tetoválva.
-Kit keresel?-kérdeztem reggeli rekedtes és bosszús hangon.
-Lucy itt van? Beszélnem kell vele.-nézett be a szobába,hátha megláthatná a nővéremet.
-Nincs,de te ki a franc vagy és miért keresed őt?-kezdtem el gyanakodni.
-Az egyik barátja vagyok és tényleg beszélnem kell vele. Elég fontos.-ekkor a szeme rólam abba az irányba vándorolt,ahol a kanapé volt. Hátranéztem és Lucy összeborzolt hajjal és egy pulcsiban (amit nem láttam még rajta),felült,majd felénk pillantott. Amint meglátta az ajtóban a srácot,minden álmosság kiment a szeméből,és elindult felénk.A srác csak mosolygott,ahol Lucy közeledett felé.
-Jimmy? Mit keresel te itt?-tartotta az egy méter távolságot és úgy fúrta tekintetét a fiúéba.
-Téged. Figyelj,Dave nagyon szétcsúszott.Át kéne jönnöd velem hozzám és elmagyarázni,hogy nem haragszol rá.-Jimmy lépett pár lépést a testvérem felé,aki csak állt egy helyben és nem zavarta,hogy szűnik közöttük a távolság. Ujjaival kifésülte a haját,ami már emberibben nézett ki.
-Miért? Mi történt vele?-a szemeiben enyhe aggodalmat fedeztem fel,de próbálta leplezni,és közömbösnek akart tűnni.
-Feljött hozzám hajnali hat körül matt részegen. Azt sem tudta,hogy hol van. Csodálom,hogy hozzám eltalált. Most elaludt,így ott mertem hagyni,de nem hiszem,hogy sokáig aludna.-magyarázott a srác kétségbeesetten,Lucy pedig egyre ijedtebb arcot vágott.
-De te innen messze laksz. Még ha oda is érnénk,lehet,hogy késő lesz.-Lucynak az egy egyetlen hátránya,hogy végtelenül pesszimistán látja a világot.
-Kocsival vagyok. Szedd össze magad,és induljunk.-a srác tekintete még engem is megbabonázott,de észnél voltam.
-Lucy,most komolyan..átsírsz miatta egy fél éjszakát,aztán meg ugrasz hozzá,mint egy kiskutya. Miért csinálod ezt? Ezért jöttél ide? Azért,hogy idióta emberek miatt ne tudd valóra váltani az álmodat? - el kellett mondanom,ami nyomta a lelkemet. Fel kellett,hogy ébredjen végre a maga kis rózsaszín világából,amit Dave csinált neki cuki kis felhőcskékből.
-Nem Andy! Te ezt rohadtul nem érted,úgyhogy kérlek fejezd be! Nem akarok veled összeveszni megint. Fontos vagy nekem,de tudom,hogy mit csinálok.-ráncigált magára egy párducmintás nadrágot,majd adott egy puszit az arcomra,és eltávozott az idegen srác társaságában.

•••LUCY•••

Amint kiértünk a szállodából,beültünk Jimmy autójába,ami egy fekete kabrió szerű autó volt. Nem vagyok otthon a kocsi témában,így nem is tudtam a márkáját. Beültem mellé,majd elindultunk.
-Kapcsold be az övedet,nehogy megbüntessenek.-mondta halvány mosollyal az arcán. Engedelmeskedtem neki.
-És egyébként honnan tudtad,hogy itt a szállóm?-fordultam felé kíváncsi tekintettel.
-Az csak maradjon az én titkom.-mosolyodott el újra,majd az út további részében nem szóltunk egymáshoz.Az autó egy szép kertes ház előtt állt meg.A kert azonban eléggé elvolt hanyagolva.Bizonyára Jimmy-t nem kötik le a növények.Kiszálltunk a járműből,és én követtem a magas srácot,aki elég gyorsan szedte a lábait. Alig bírtam haladni vele.A bejárathoz érve,udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.Nem kellett több nekem sem,berohantam a lakásba és anélkül,hogy tudtam volna,mi merre van,keresni kezdtem Dave-t.Benéztem a hálószobába,a nappaliba,a konyhába,az ebédlőbe,a fürdőszobába,de sehol nem találtam.
-Jimmy...nem találom! Merre lehet? - ismét kezdtem kétségbeesni.
-Itt van!-hallottam egy távoli helyiségből. Követtem a hangot,ami egy másik(?) fürdőszobából jött. Benyitottam és az a látvány tárult elém,hogy Dave a vécékagylót ölelgetni,miközben a minden felesleges dolog kijön belőle.
-Jimmy...nem bírom..-suttogtam. Igen,köztudott,hogy ha mást látok hányni,akkor nekem is feljön a gyomrom.
-Oké,rendbe teszem,addig menj ki a konyhába és igyál valamit.-intett Jimmy,miközben Dave-nek segített felállni,aki még mindig elég rossz állapotban volt. Hallgattam rá,és kimentem az említett helyiségbe. Ott engedtem magamnak egy kis vizet,majd az italommal a kezemben,helyet foglaltam az egyik bárszéken,és elmerültem a gondolataimban. Igaza volt Andynek. Miért jövök én Dave-hez egyből? Úgy érzem magam,mint egy kis pincsi,egy idióta kis ribi,aki bármit megtesz egy srác szerelméért. Pedig valójában egyáltalán nem vagyok ilyen,és szeretném,ha ezt Dave is tudná. Itt is hagyhatnám,de ahhoz túlságosan szeretem. Tök mindegy,nem ezért jöttem.ide basszameg! A heves gondolatmenetemből egy kéz zökkentett ki,ami a vállamon pihent. Tekintetemet a fölém tornyosuló srácra szegeztem.
 -Már jobban van,gyere. - fogta meg Jimmy a kezem és a hálószoba felé mentünk. Követtem őt,mert érdekelt Dave állapota,ugyanakkor féltem,hogy rosszabbul fog kinézni,mint amire számítok és izgultam is,mert fogalmam sem volt,hogy mit mondjak neki. De felesleges lett volna ezen törni a fejem,mert már a szobában.voltam. Jimmy kettesben hagyott minket. A szemem szikrákat és apró szíveket szórt. Dave a franciaágyon ült. Kezei az ölében pihentek,fejét pedig lefelé lógatta. Pár kusza tincs a homlokához tapadt. Kimerültnek tűnt. Ahogy ott ült,senki nem nézte volna ki belőle,hogy rocksztár.
 -Szóval..tényleg ilyen egy rocksztár élete? Tényleg ennyire züllöttek vagytok vagy csak produkáltad magad?-a hangom megremegett,de próbáltam nem mutatni a gyengeségemet,és határozottnak tűnni. 
-Sajnálom...-Dave csak még jobban lehajtotta a fejét. Az a kicsi határozottság is elszállt belőlem és arcomon zavarodottság vegyült a szomorúsággal.
 -Hogy érted ezt?-csóváltam meg a fejem.
 -Sajnálom,hogy csalódtál bennem és azt is,hogy megbántottalak. Hidd el,nem akartalak. Csak tudod te olyan szelíd,kedves és rendes vagy. Én pedig a te szavaidat idézve ilyen kibaszott züllött. Nagyon kedvellek,de félek,hogy ez a kapcsolat ha valami módon mégis összejönne,nem lenne hosszú távú. Totális ellentétei vagyunk egymásnak és nem működne ez a dolog. - magyarázott,miközben végig a szemembe nézett,amik idő közben megteltek könnyekkel.
 -Miért mondod ezt? Te kurvára nem érted az érzéseimet! Végigsírtam miattad az előző éjszakát,hazudtam az öcsémnek,alig aludtam valamit,aztán amikor reggel a rohadt barátod beállított azzal a szöveggel,hogy totálisan szétcsúsztál,én rohantam ide. Erre ilyen orbitális baromságokat vágsz hozzám. Én kibaszottul nem ismertem a barátnődet,de őszintén sajnálom,ami vele történt.Elhiszem,hogy nagyon szeretted,de nem élhetsz úgy,hogy olyan után epekedsz,aki már nem lehet veled! Fogd már fel,hogy a jelenben vagy! - amíg én ezt a szép monológot kibeszéltem magamból,Dave arca,mindig más érzelmeket tükrözött.
 -Mi? Komolyan egész este sírtál miattam? - nézett rám megdöbbenve.
 -Csak ennyi jött le? Komolyan,te is csak egy seggfej vagy a sok közül. - fordítottam hátat neki és mentem volna ki az ajtón egyenesen haza,de Dave utánam szólt.
 -Lucy! Várj! Mielőtt elmennél szeretném,ha tudnád...-amikor újra felé fordultam,már pár centiméterre volt tőlem. Erősen megragadta a csuklómat,majd magához rántott,átölelt,a szája az enyémnek préselődött. Viszonoztam a csókját, ráfontam karjaimat a nyakára,az ő kezei pedig a derekamat ölelték. Az egész annyira szürreális volt. Soha nem engedtem volna el,de mivel nyílt az ajtó,és Dave haverjai,vagyis a bandatagok zúdultak be rajta,el kellett szakadnom tőle.
-Hohóó! Mi folyik itt gerlepár? Úgy faljátok egymást,mintha olyan régen láttátok volna egymást. - nevetett Mike. Az arcomra piros pír kúszott fel,és félve Dave-re néztem,aki viszont hatalmas mosollyal az arcán álldogált mellettem.
-Hát..tudod..mi csak...-magyarázkodtam volna,mire minden szem rám szegeződött,ezzel belém fojtották a magyarázatomat.
-Se gáz Lucy! A hülye is tudta,hogy ez bekövetkezik. Tudtuk,hogy odáig vagytok egymásért. Pedig hány napja is ismeritek egymást? - Mike arcán hatalmas vigyor terült el. Viszont nem volt benne semmi gúny vagy egyéb. Boldogság sugárzott róla.
-Ugyan már Mike! Te sem vártál sokat az első csókunkkal. - nevetett csilingelő hangján Hayley,majd a barátjához simult,aki átölelte a vállát,és lehajolt hozzá egy csók erejéig.
-Hé Lucy,jó a pulcsid!-mutatta fel a hüvelykujját Zacky.
-Ó! El is felejtettem visszaszolgáltatni! -húztam le a cipzárat,de a srác hangja félbeszakította a tevékenykedésemet.
-Hagyd csak! Ajándék. Amúgy is jól áll rajtad a Sevenfoldos pulcsi. Illik hozzád! -kacsintott rám.
 -Jaj,nagyon szépen köszönöm,aranyos vagy.-mosolyodtam el.
-Srácok,akkor mondjuk a jó hírt?-tapsolt egyet Mike. Dave és én egymásra néztünk,de mind a kettőnk tekintetéből mit sem sejtés sugárzott.
-Mi? Milyen jó hír?-érdeklődött a mellettem ácsorgó srác.
-Lucy,nagyszerű hírünk van számodra!-mosolygott kedvesen Johnny,majd belekezdett a mondókájába.


to be continued...

2014. január 25., szombat

*Chapter 6.*

•••DAVE•••

Ahogy megláttam Jimmy-t,kővé dermedtem.Egyszerűen nem tudtam megszólalni.Mondhatni sokkot kaptam.Lucy erősen markolászta a kezemet,majd elém lépett,arcomat a kezei közé vette és aggodalmasan nézett rám.Persze,ő nem tudta,hogy ki is Jimmy valójában.Nem meséltem el neki,hiszen alig ismertem még akkor.Mindenesetre ezek után muszáj volt elmondani neki.
-Jimmy!Te meg hogy kerülsz ide?Mármint hol voltál?Hol laktatok és hol van Courtney?Ugye jól van?-zúdítottam rá hirtelen a kérdéseket.
-Akkor szép lassan.Hallottam a koncertetek híréről,és gondoltam benézek,hogy valóban olyan jó-e a zenétek,mint amilyennek mondják.A gimi után Kanadába költöztünk,mert Courtney beteg volt,és nem akarta elmondani neked.Nem akart terhelni vele,így azt az utolsó estét nálad töltötte,bár normálisan elköszönni nem tudott.Képtelen lett volna rá.Amikor hazajött tőled,a szemei vörösre voltak sírva,és én őszintén nem akartam,hogy elmenjünk,de ő ragaszkodott hozzá,szóval muszáj volt.Ami pedig Courtney-t illeti...hát...hogy is mondjam el....-arra számítottam,hogy férjhez ment,gyerekei vannak és már azóta engem elfelejtett,de nem ezt a választ kaptam. - Meghalt...-suttogta.Nem voltam képes felfogni a szavait.Azt gondoltam,hogy ez csak egy rossz álom,és amikor kinyitom a szemem,Courtney mosolyogva fog mellettem feküdni,és újra gimisek vagyunk,de nem ez történt.Sajnos nem.
-Mondd,hogy ez nem igaz!-ragadtam meg a pólója nyakát.Nem,nem azért,mert bántani akartam,de valamibe kapaszkodnom kellett,hogy ne essek össze.Szinte minden erő elhagyta a lábamat.Nem tudtam vagy nem akartam elfogadni,hogy meghalt az a lány,akit annyira szerettem,és minden este úgy aludtam el,hogy reménykedtem abban,hogy egyszer még találkozni fogunk,és onnan folytatjuk,ahol abbahagytuk.
-Sajnálom,Dave.Mint kiderült Courtney leukémiás volt,amit az orvosok későn vettek észre.Szinte minden napomat a kórházban töltöttem vele,de senki nem tudott segíteni rajta,végül nem bírta,és öngyilkos lett.Úgy gondolta,hogy nem akarja,hogy egy betegségben haljon meg.-mesélte halkan,miközben a szemei csillogtak a könnyektől,bár próbálta erősnek mutatni magát.
-Jimmy,én ezt nem akarom elhinni!Mondd azt,hogy férjhez ment,vagy elköltözött a világ másik oldalára.Azt elhiszem.-hajtottam le a fejem,és a könnyeim potyogtam a földre.
-Dave!Courtney meghalt.El kell fogadnod,neki már jobb ott,ahol most van.-ölelte át Jimmy a vállamat.
-Mikor történt ez?-vettem egy nagy levegőt,majd kifújtam,és megdörzsöltem az arcomat.
-Két hónapja.Nem akartunk szólni neked,nehogy ez legyen.De valamikor meg kellett tudnod.-motyogta.
-Hogy csinálta?-kérdeztem újból már kicsit nyugodtabb hangnemben,de teljesen összetörtem.
-Felakasztotta magát...-suttogta,majd nagyot nyelt,mintha valami ott akadt volna a torkán és próbálja lenyelni.Nagyot sóhajtottam,majd a mellettem ácsorgó lányra néztem,aki értetlenül kapkodta köztünk a fejét,és bár fogalma sem volt,arról,hogy kiről beszélünk,de az arcán folytak a könnyek,csupán attól,hogy engem szomorúnak látott.Vicces volt az egész kezdet,mivel egy nap alatt olyan érzelmeket mutattunk ki egymásnak,amilyeneket másnak pár év elteltével is alig.Akkor tudtuk,hogy a jövőben valami közös lesz,de nem tudtuk,hogy mikor és mi.
-Lucy,miért sírsz?-mosolyogtam rá halványan.
-Én csak...-nézett rám kétségbeesetten,majd elpirult,ahogy Jimmy is ránézett,végül sarkon fordult és elszaladt.Azt hiszem,visszaszaladt az öltözőbe,mivel csapódott az ajtó.
-Nem mondtad el neki?-nézett kerek szemekkel Jimmy.
-Alig egy napja ismerem,hogy mondhattam volna el neki,hogy még mindig szeretem a legelső barátnőmet?Tudod rohadt szar érzés úgy Lucyra nézni,megfogni a kezét,megölelni,hogy Courtneyt képzelem oda.
Nem akarom még jobban összetörni Lucyt,de annyira hasonlít rá.-ültem le a falhoz rögzített székre.
-Elhiszem.Éppen ezért is segítettem neki a bejáratnál,amikor az őr nem engedte be,mert nem ismerte.Máskor értesítsd őket,hogy jönni fog egy lány VIP jeggyel,és hogy engedjék át.-mosolyodott el halványan.Na igen,elfelejtettem szólni az őrnek Lucy érkezéséről,de azt akartam,hogy az első sorban legyen.Éppen mondani akartam valamit Jimmynek,amikor kinyílt az öltöző ajtaja és Zacky lépett ki rajta,oldalán Lucyvel,aki Zacky pulcsijába kapaszkodott,és zokogott.
-Nem tudom,hogy mi a baj.Csak bejött,és sírt.Kérdeztem,hogy miért,de nem válaszolt.-nézett rám kétségbeesetten.Én felálltam,majd Lucyhez mentem és átöleltem,de Zacky pulcsijától még mindig nem szabadult,így ő odaadta neki,és visszament az öltözőbe.
-Ne sírj Lucy.Nincs semmi baj.-simogattam a haját.
-Dave,haza kéne mennünk.Majd megvigasztalod,de úgy látom egyre több rajongótok jön,és talán félreértik a helyzetet.-mondta Jimmy.Én halványan rámosolyogtam,majd elindultunk a hátsó kijárat felé.Zacky pulcsiját ráterítettem Lucy hátára,majd átöleltem a vállát.Próbáltam nyugtatni azzal,hogy mosolygok,de nagyon nehéz volt.Olyat éreztem,mintha száz kiló nehezedett volna a mellkasomra,a szívem pedig egyre lassabban dobog,a végén pedig olyan,mintha már nem is lüktetne.Hihetetlen volt az egész,és olyan gyorsan történt,hogy fel sem tudtam dolgozni.Jimmy látta,hogy mindketten a könnyeinkkel küszködünk,ezért témát váltott.Gondolta,ezzel eltereli a gondolatainkat,bár nem tudtam,hogy Lucyban mi játszódott le,de nem érdekelt akkor.
-Figyeljetek csak,mit szólnátok hozzá,ha ma mind a ketten nálam aludnátok?Nektek is van mesélni valótok és nekem is.-mosolygott ránk.
-Persze,miért is ne?-mosolyogtam vissza rá,majd mindketten Lucyre néztünk,aki a kezében tartott pulcsit szorította magához.
-Lucy?-nézett bizakodóan a lányra Jimmy.
-Sajnos nem lehet.Megígértem Andynek,hogy nem leszek soká és már hajnali 4 óra van.Nagyon mérges lesz rám.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Akkor elkísérlek a hotelig.-ajánlottam fel neki,majd Jimmyre néztem,aki megértően bólintott,majd elindult a lakása felé.
-Köszönöm.-suttogta.Egész úton csendben baktattunk egymás mellett.Egyikünk sem szólt egy szót sem,csak sétáltunk.A kezeim a zsebembe voltak mélyesztve,a Lucyé pedig lógott a teste mellett.Végül körülbelül fél úton erőt vettem magamon,és az ujjaimat rákulcsoltam az övéire.Ő meglepetten kapta rám a pillantását,végül elmosolyodott.Örültem a mosolyának.Bár arról is Courtney jutott eszembe,de elhatároztam,hogy el kell felejtenem őt.Itt a lehetőség a nagy szerelemre,nem szabad elszalasztanom.
-Figyelj Lucy,csak annyit akarok mondani,hogy ... szóval,hogy soha ne add fel az álmaidat!Tarts ki amellett,amit megálmodtál.Ne hagyd,hogy ilyen buta kis érzelmek megakadályozzanak!-fordultam szembe vele,és megfogtam mind a két kezét,úgy néztem a szemébe.Majd egyre közelebb került egymáshoz az arcunk,amikor már csak pár milliméter választott el egy csóktól,mind a ketten megtorpantunk.Nem voltunk biztosak az érzéseinkben.Nem akartunk elsietni semmit,így csak egymásra mosolyogtunk,és folytattuk az utunkat a hotel felé,de előtte Mike gépét le kellett hoznom,hogy Andy ne mondja azt Lucynek,hogy csak heccből jött el hozzám netán Ronniehoz.Ami persze nem lenne igaz,mert nagyon is hozzám jött,csak nem a lakásomba.Amikor benyitottam a házba,hallottam,hogy valahonnan halk zene szól,és valaki énekel.Bepillantottam a nappaliba,és Ronnie ült a kanapén,ölében a gitárjával.Igen,ő énekelt.Méghozzá egy Beatles dalt,ami elég meglepő volt tőle,de halványan elmosolyodtam,amikor a "Lucy in the sky with diamonds" refrénjét meghallottam.Belopakodtam Mike szobájába,megkerestem a gépet,majd egy pár mintát és a többi kelléket,majd beletettem a táskámba,és kimentem.Lucy ott állt és várt.
-Elhoztad?-nézett a kezemben tartott táskára.Bólintottam,majd újra kézen fogtam,és most már a hoteljuk felé mentünk.
-Mit fogsz Andynek mondani?-kérdeztem,miközben előre gondolkodtam a válaszon.
-Az igazat. Tudod,soha nem hazudnék neki.Túl fontos számomra.Nem akarom elveszíteni a bizalmát.-mosolyodott el az orra alatt.
-Értem.-bólintottam mosolyogva.Nekem is vannak testvéreim; két húgom és egy nővérem,de soha nem jöttem ki annyira jól velük. Nagyon nagy szégyen olyan családban,ahol jóformán mindenki zenész,de az idősebb húgom az a tipikus plázacica.Utálja a zenénket,és inkább Justin Biebert hallgat.A nővérem,nos ő teljesen átlagos.Gyönyörű hangja van,de ő azt mondja,hogy szerinte vannak sokkal fontosabb dolgok is az életben,mint a zenélés.Egyedül a kishúgom,aki most 14 éves,az aki zenei pályán tervezgeti az életét.Ha hazautazom a családomhoz,mindig kérlel,hogy hadd jöjjön velem egy turnéra.Megígértem neki,hogy ha elballag,a nyári szünetben elviszem egy rövidke turnéra.Én tanítottam gitározni,és majdnem olyan jól csinálja,mint én vagy apu.Na igen,apu,alias Papa Gates.Ő is elég népszerű,és talán ő az egyik olyan személy a családban,aki oda-vissza van a zenénkért (persze a húgom az első számú rajongónk).Anyu egy csodálatos nő.Vannak tetoválások a karján,amiért amikor óvodás voltam,a többi szülő mind furcsának tartotta,de ő nem foglalkozott vele.A hangja gyönyörű és mindig nagy szeretettel fogadta a barátaimat vagy a bandatagokat.
-Dave,ki volt ez a srác?És ki volt Courtney?-kérdezte halkan Lucy.
-Nos,úgy érzem muszáj tudnod róla.Courtney a legelső barátnőm volt,akivel gimiben jöttem össze,de elköltöztek,Jimmy pedig a testvére.Courtney rettenetesen közel állt hozzám,és talán soha nem fogom tudni elfelejteni őt.Szóval azért kapott annyira szíven ez a dolog.Még elköszönni sem tudtunk egymástól.Szeretem őt,mert ő az életem egy fő része.Illetve már csak volt.Szóval most úgy érzem,hogy egy zombi is élőbb nálam.De nem akartam,hogy ilyen állapotban kelljen látnod valaha is.Szóval sajnálom,hogy nem úgy alakult az este,ahogy elterveztem.
-Tehát még mindig ő az a lány,akit szeretsz?-a hangja elcsuklott,de könny nem gördült le az arcán.
-Talán.Illetve ő volt.Akarom mondani,szerintem már soha egyetlen lányt sem fogok úgy szeretni,mint ahogyan őt szerettem.-nyögtem ki.Lucy elengedte a kezemet,így hirtelen hidegség árasztotta el a testemet.Úgy gondoltam,hogy muszáj őszintén beszélnem Lucyval.Nem akartam őt is elveszíteni.Ez bizonyára rossz döntés volt.Bárcsak hazudtam volna.



to be continued...